Seite 79 [79]
OCR
Bizonyára nem pontosan ugyanúgy élték meg mindannyian a Jordánon való átkelést, amint most sem ugyanúgy képzeljük el mindannyian ezt az eseményt. Jelen voltak és vannak ennek elképzelésében a saját élmények, a szülőktől hallott beszámolók a tengeren való átkelésről és az egyéni képzelet, a személyes belső kép is. Ez a személyes tudás már a Biblia különböző könyveinek szövegén is tükröződik, hiszen az egyes szerzők sem pontosan ugyanúgy írják le az Egyiptomból való szabadulás tengeri átkelését, hanem mindenki egy kicsit másként festi le ezt a képet a szavaival.? Józsué könyvének szerzője is máshogy látja a Vörös-tengeri kivonulást (Jözs 4,21-25), mégis összeköti egy , ahogyan"-nal a kettőt, hiszen nem az a lényeg, hogy egészen precízen ugyanúgy látjuk-e az eseményt lelki szemeinkkel, hanem hogy a szabadítás egzisztenciális ééményében tudunk találkozni. Az átkelés módját és részleteit nem ismerjük, mert nem lehet elmagyarázni. Egy normatív jellegű tanítás során szerzett, objektiv(nek tűnő) tananyag megtanulása helyett sokkal fontosabb és maradandóbb az átkelésről való tanulás során a személyes élménnyel és ismeretekkel való kapcsolódás. Ez az egyetlen ,ahogyan" szócska jól mutatja, hogy az elbeszélések szerepe az, hogy Izrael minden tagjának a képzelőerejét megpiszkálja és kinyissa, ezáltal a személyes kapcsolódás lehetőségét megteremtse, s így szabaddá tegye az utat a tanulás számára." Csak ennek segítségével kelhetnek át a tanulók is a tengeren. Ugyanígy építenek a képzeletre mint kötelékre a Biblia más könyvei is. Csupán az újszövetségi csoda- és gyógyítástörténetekre utalunk, ahol szintén nem a csoda hogyanjának elmagyarázásában merül el a szerző, hanem a szabadításélmény átélését hangsúlyozza, a részleteket pedig meghagyja a képzelőerő számára. Közösség A konstruktív modell szerint a képzelet és a kreativitás központi szerepe mellett a szabályok teszik lehetővé a tanulást. Amint feljebb írtuk, az adaptivitás kritériuma nem engedi meg a szabályok nélküli vagy szabályokhoz nem illeszkedő tudás kialakulását. Az adaptivitás egyik legerősebb mércéje a közösség. A közösség, amely együtt alkotja, ismeri fel és tartja be a szabályokat. Az egész Biblián végigkövethetjük, hogy a közösség milyen erős szerepet tölt be a tanulásban. Az Ószövetségben láthatjuk, hogy a kollektív tanulási folyamat során hogyan fedezi fel a nép együtt az Istennel megélt kapcsolat dimenzióit, miként 35 Móz 14,21-22; Zsolt 66,6; Zsolt 78,13; Zsolt 106,9; Zsolt 136,13—14; Ézs 63,12; 1Kor 10,1—2; Zsid 11,29. 36 BRUEGGEMANN 2008.
