Oldal 64 [64]
OCR
— így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre: (Jer 31,31.33-35) Összefoglaläsk&ppen tehät azt mondhatjuk, hogy Isten ismerete az Ószövetségben sohasem spekulatív gondolati dedukció következménye, hanem gyakorlati és tapasztalati jellegű: , Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Ur! Boldog az az ember, aki hozzá menekül" (Zsolt 34,9) Az Újszövetség Szinoptikusok Jézus tanítóként lép fel, tanítása középpontjában Isten országának evangéliuma és a megtérésre való felhívás áll (Mk 1,15). Kortársaihoz képest azonban ,,...a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az irdstuddik.” (Mt 7,28—29) Isten ismeretét az ő Fiaként, tehát a lehető legbensőségesebb kapcsolat pozíciójából nyilatkoztatja ki: , Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. [...] Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni" (Mt 11,25—27) Az ismeret, az értés kétféle megközelítése sajátos módon tükröződik Lk 24-ben. A feltámadott Jézus az emmausi tanítványokkal bandukolva , Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt" (Lk 24,27). Ez a ráció síkján kifejtett eszmefuttatás azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy felismerjék őt. Ez katarzisszerűen (, ekkor megnyílt a szemük") majd csak a kenyér megáldása és megtörése nyomán fog megvalósulni — az, hogy tapasztalásuk tárgya itt az eukharisztia misztériumának szimbolikája, nyilván nem véletlen (Lk 24,31). Hasonlóképpen megjelenik ezután a tizenegynek és a velük lévőknek. , Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat.." (Lk 24,44—45) A lényegi megértéshez tehát jóval többre van szükség, mint puszta informatív ismeretekre, és Krisztus az, aki képes ezt megadni. Ugyanakkor a szinoptikus evangéliumok nem is annyira az ismeretet, a tudást hangsúlyozzák, hanem a tanítványságot, amely a Jézus Krisztussal mint Mesterrel (Mt 10,24—25; 23,8—10) vállalt élet- és sorsközösségen, az ő követésén alapszik: , Ha valaki énutánam akar jönni... (Mt 16,24) Ehhez persze Jézus elhívása szükséges (Mt 4,19; 9,9). Jezus peldäja az, amit el kell sajátítani: , Vegyétek magatokra az én igámat,
