OCR
» gaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene. (Ezs 45,2-3) Isten múltbeli cselekedeteinek a tanúságtevő felidézése is Isten ismeretéhez vezet. , Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr!" (2Móz 10,2) Ismerni Istent annyit tesz, mint személyes kapcsolatban lenni vele, amit ő kezdeményez és tesz lehetővé." Sőt, Isten már előbb ismeri mindazokat, akiket kiválasztott, akik az övéi. , Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged” (2M6z 33,17) Avagy így szól Jeremiáshoz: , Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jer 1,5) Ennek az isteni megelőző ismeretnek a gondolata tükröződik később Pälnäl is: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten." (1Kor 13,12) »De ha valaki szereti Istent, azt mar ismeri Isten.’ (1Kor 8,3) Az Isten cselekvéséből és kijelentéséből következő istenismeret soha nem valamilyen spekulatív jellegű tudás, hanem élő és bensőséges kapcsolat. , Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (Hós 6,6) Ez az ismeret/kapcsolat az Istennek való szívbéli engedelmességben nyilvánul meg. ,,... törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem — így szól az Úr" — olvashatjuk Jósiás királyról (Jer 22,15—16). De ennek az ellenkezőjére is láthatunk számos példát. , Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép!" (Ézs 1,2—4) s, Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri utjaimat.’ (Zsolt 95,10) Ad absurdum lehet valaki Isten papja, a törveny magyaräzöja gy is, hogy magat az Urat nem ismeri (Jer 2,8), ami pontosan rámutat Isten valódi ismeretének nem pusztán informatív, fogalmi, hanem személyes kapcsolati jellegére. Ugyanakkor az új szövetség ígérete is kimondottan Isten ismeretéhez kapcsolódik. „Eljön az az idö - így szól az Úr —, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. [...] Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok 8 SCHMITZ 1976, 396. O.