OCR
zásainak, és milyen mértékben foglalkozik az individuumot és az egész teremtett világot helyi és globális szinten érintő, sürgető etikai kérdésekkel." Veling kérdéseit úgy is értelmezhetjük, hogy vajon a teológiai képzés és azon belül is a lelkészképzés bátran és felelősen mer-e nyitni parókiális komforthelyzete helyett a kontextuális prófétai és missziói küldetés felé. A tapasztalatnak a gyakorlati teológiában betöltött szerepét hasonlóképpen hangsúlyozza Schweitzer is, amikor értelmezésében elmélet és gyakorlat egymást nem korlátozó, hanem integratív feladatára mutat rá: „..a gyakorlati teolögiänak valóban a lehető legkomolyabban kell vennie a mai emberek tapasztalatait. Ugyanakkor ezt a tapasztalatot talán meg sem értjük, ha nincs szemünk, hogy lássunk és fülünk, hogy halljunk — vagy kevésbé metaforikusan szólva, ha nincsenek olyan elméleteink, fogalmaink és kategóriáink, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy értelmet adjunk annak, amit a kortársak elmondanak nekünk. Valaminek értelmet adni mindig azzal jár, hogy tisztában vagyunk a különbözőséggel, és különbséget teszünk. Ellenkező esetben minden ugyanolyan lesz. Ezért van a gyakorlati teológiának éppúgy szüksége fogalmakra és kategóriákra, mint bármely más elméleti megközelítésnek!" Speciálisan a lelkészképzésben ez jelentheti azt a megújulást, amelyben a teológia tudományának elsajátítása és művelése az emberi kérdésekre és élethelyzetekre adott folyamatos reflexió lehetőségét biztosítja. Banks hangsúlyozza, hogy a lelkészképzés több mint intézményi gyakorlóterep, ahol a hallgatók begyakorolják a szakma fogásait, és technikailag tökéletesítik azt." Elmélet és gyakorlat kölcsönhatása nélkül könnyen információ - és hatásszegénnyé válhat a gyakorlat, és félő, hogy hosszú távon hiányozni fog belőle az az adaptív szemlélet, amely együtt tud lélegezni az életből és a bennünket körülvevő világból jövő kérdésekkel és dilemmákkal. A teológiai képzés megújulásának folyamatában a gyakorlatelmélet, a kontextusvizsgálat és a teológiai reflexió alkalmazása hozzájárulhat egy új, integratív teológiai képzési forma kialakításához. Ez a forma fejleszti az egyházi szolgálatba lépők teológiai kompetenciáit, és lehetővé teszi számukra, hogy az egyház közösségében is hatékonyabban alkalmazzák ezeket a kompetenciákat. Mindez hozzájárulhat egy elkötelezett dialóguskészség kialakításához, amely megvalósulhat a teológiai képzést folytató intézmények, az egyház és gyülekezetei és a társadalom között. 45 VELING 1999, 412. 0. 46 SCHWEITZER 2.004, 19. 0. 47 BANKS 1999, 163. O.