Oldal 37 [37]
OCR
nos leegyszertisitve és igaztalanul ugy szoktak bemutatni, mint aki gyengének bizonyult, mindenáron megbékélésre törekedett, és ezért nem tartott ki igazán következetesen a reformáció ügye mellett. Ha azonban ezt a képet árnyaljuk, ha megismerjük a részleteket is, általánosan bevett közhelyeknek kell búcsút mondanunk, és sok tanulságra lelünk. Az együtt ugyanis a létszámon túl minőséget is jelöl. Melanchthon, aki az emberi problémákhoz is tudósként közelített, posztilláskönyvében fájlalja azt a durva hangot, amely a teológusok vitáiban tapasztalható, és megállapítja, gyakran a legtanulatlanabbak lépnek fel embertelen (bestiali) mogorvasággal a tanultabbakkal és szerényebbekkel szemben. Az egyházban nem így kellene lennie, mondja, hanem , némileg szeretetben" (aliguid amanter) kellene egymással beszélni és az egyetértést előmozdítani. A mértéktelen vitákat nem lehet a buzgósággal menteni, mert , nem Istennek tetsző az az igyekezet, amely olyan dolgok miatt háborog (tumultuari), amelyeket nem ismertek meg kellően!" A felsőoktatásban a tanulás és az oktatás közösségi jellege akorábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapott az utóbbi időkben. Korábban inkább csak a sok hallgató előtt nagy előadásokat tartó egyetemi tanárokról, professzorokról beszéltek, akiknek a neve és híre adott rangot egy-egy fakultásnak. A tananyagot a korábbi képzési módban nagy összefoglaló kompendiumok szolgáltatták, amelyek összefoglalóan ismertettek irányzatokat, bemutattak alkotókat és műveket azok megtanulandó értékelésével együtt. Különösen az angolszász felsőoktatásban és annak hatására kerültek előtérbe a tutorok, akik a hallgatókat akár egyenként, akár kisebb csoportokban tanácsolják, segítik, támogatják tanulmányi vagy kutatási programjuk összeállításában és megvalósításában. A képzés egyre inkább azt tűzi célul, hogy a művekkel és irányzatokkal a diákok személyes találkozás révén ismerkedjenek meg, és annak alapján maguk alakítsák ki véleményüket, nem nélkülözve a tutoriális segítséget. Az oktatók által vezetett szemináriumokhoz képest az ilyen tanulás előnye, hogy több lehetőséget ad az egyéni érdeklődés kielégítésére, és a diák aktivitását igényli, mert nem lehet tétlenül és némán megbújni mások háta mögött. Magyarországon egyelőre a tehetséggondozás területén beszélnek tutorokról. Az ilyen tanulásban tehát — a félreértések elkerülése végett ezt meg kell említeni — nem a mindig hallgató az igazán jó diák. A magyar , hallgató" szó az egyetemi polgárra nézve nem adja vissza a más nyelveken használatos student, studiosus értelmét, aminek jelentése: törekvő, tudományra vágyó, érdeklődő. Az ilyen hozzáállás az, amely előidézheti a tanulásra alkalmas légkört. Így valósulhat meg a mondás, hogy a diák nem edény, amelyet meg kell tölteni, hanem fáklya, amelyet meg kell gyújtani. 4 Melanchthon: Dominica II. post Trinitatis. Evangelium Lucae 14. Lk 14,15-24. In: CR 25: 45.
