Oldal 35 [35]
OCR
erre a döntésre jutott," és ezekben a tanulmányokban ettől különböző tapasztalatok érik. A különböző lelki háttérből érkezők találkozása egymással már önmagában is feszültségekkel járhat. Az esetleges feszültségeket fokozhatja az előadók tőlük eltérő háttere és élettapasztalata. Kicsúszhat futó megjegyzésként valakinek a szájából, de éppúgy lehet csatába hívó riasztás is meghallani másokról vagy magunkról: evangelikál, evangéliumi, fundamentalista, evangélikus hitvallásos, karizmatikus, liberális, lutheránus vagy pietista. Ha azonban közelebbről megnézzük az embereket, akiket ezekkel a jelzőkkel illetnek, sok esetben kiderülne, hogy egyetlen ilyen jelző sem elégséges a másik jellemzésére. Mi magunk pedig nem érezzük találva magunkat. A másik körülmény, hogy az így együtt tanulásba kezdők olyan világba lépnek, amely nem nélkülözi a különbözőségek sokaságát. Gondoljunk az egyetemi képzés tudományosságának kritériumaira és vele szemben arra az egyházi elvárásra, hogy a megszerzett diploma a gyakorlati életre készítsen fel. Mint minden emberi közösségben, itt is szerepe van a nemzedéki különbségnek. A fiatalok nem tudják még, mi vár rájuk a szolgálatban — hangoztatják az öregek, akik pedig azt kénytelenek hallgatni, hogy már nem értik és nem tudják felfogni, mi vár egy fiatalra ma. Mennyi értetlenség, ellentét, vádaskodás, gyanakvás és bizalmatlanság története az egyház története és jelene, de egyúttal legalább ennyire annak is, milyen roppant lelki és szellemi erő, mennyi emberi áldozathozatal és nem utolsósorban isteni bölcsesség munkálkodott azon, hogy mégis jó irányba menjenek a dolgok. Nem kell hosszú ismerkedés, hogy a gyülekezetbe lépő új érdeklődő vagy a kezdő teológiai hallgató is észrevegye a felekezetek közötti és a felekezeteken vagy kegyességi irányzatokon belüli teológiai különbözőségeket, vitákat és ellentéteket — esetleg még bizalmatlanságot is. Pedig a Bibliában is, amelyet a keresztyénség minden irányzata alapvető dokumentumának tart, nemcsak szám szerint négy evangélium van, hanem ezek számos ponton eltérnek egymástól, de mégis mondhatjuk Lutherrel: , Legyünk tehát bizonyosak abban, hogy csak egyetlen Evangélium van; aminthogy az Újtestamentum egyetlen könyv, és egy a hit és egy az ígéretét adó Isten"? Az egyháztörténet azt mutatja, hogy ezekre a feszültségekre és értetlenségekre nézve sok jó tanácsot lehet adni, de véglegesen megnyugtató megoldás nem létezik. Ezzel együtt kell élni, nem beletörődve, hanem azon fáradozva, hogy legyenek találkozások, legyen párbeszéd, nem pedig elkülönülés vagy — ahogyan mondani szokták — egymás beskatulyázása. Nem, ez nem azt jelenti, hogy minden mindegy, nem everything g0es (minden mehet), ahogy az angol mondja. A megoldáshoz kevés a tolerancia, ami 1, Kegyességi irányultságunk, beállítottságunk sok esetben attól függ, hogy milyen közegben nőttünk fel, milyen hatások értek a családban, gyülekezetben, megtérésünk idején és azután. Meghatározók lehetnek a genetikai, alkati, nemzetiségi, személyiségi összetevők is.” (SZEVERENYI 2013) 2 Előszó az Újtestamentumhoz (1522). Ford. Szita Szilvia. In: LVM 5: 287. o.
