Oldal 26 [26]
OCR
utóbbi teszi valamennyire is befogadhatóvá az elsőt. Nem a meglévő folytatásáról, meghosszabbításáról van szó, ami az emberi gondolkodás és fantázia számára olyan sok lehetőséget ad. Ha ez így lenne, akkor a bölcsességirodalom kiábrándult megállapítása lenne igaz: ,,... nincs semmi új a nap alatt" (Préd 1,4—9), és valóban minden hiábavaló. Ezzel szemben az eszkatológiai remény lényege, hogy , a régi elmúlt, és íme: új jött létre" (2Kor 5,17). A jelen idejű eszkatológia ennek az újnak a zárványait jelenti a jelenben, ami a keresztény tapasztalat legkülönösebb élménye, például az úrvacsorában. Nem olyan újról van szó, ami holnap már réginek számít, hanem valami felülmúlhatatlanul újról, az új teremtésről — fogalmaz Körtner." Ilyen értelemben az eszkatológia klasszikus görög elnevezésének akár a latin De novissimis vagy a Körtner javasolta kainológia is lehetne a megfelelője." A görög kainos "új szóból képzett kainológia kifejezése még jobban rávilágít a más minőségű új megjelenésének nem csak a teológia rendszerét átalakító jellegére. A teológiai gondolkodás jövő általi meghatározottságát legkövetkezetesebben talán Wolfhart Pannenberg képviseli. Ő a természettudományok alapján az erőmező/ erőtér elméletéből indul ki. Az ontológiai értelmezésű erőtér a lehetőségi mezőként értelmezett jövő, amelyből ,a kontingensen bekövetkező események fakadnak":" Ez olyan újraértékelést tesz lehetővé, ahol , [a] tér az idő felől, az idő a jövő felől, a jövő pedig az abszolút-eszkatologikus jövő felől értelmezhető" Mindez teológiai értelmezésben a Lélek munkáját mutatja meg. , A teológia a teremtő Léleknek az újat, a korábbiból levezethetetlent, ugyanakkor a kontingensen létrejött teremtmény tartós fennmaradását és a teremtményi rend érvényesülését biztosító erőmezőként működő tevékenységét pillanthatja meg a természet folyamataiban, melyek a végső beteljesedés felé tartanak"? — folytatja Pannenberg érvelésének összefoglalását Puskás Attila. Az új — ezzel a dogmatikai felértékeléssel — a pusztulás helyett a beteljesülés felől értelmezhető. Nagyon fontos sajátossága ez a keresztény teológiának, amely a szélesebb társadalmi diskurzus újhoz való viszonyulásában értelmezhető és értékelhető igazán. A jövőre vonatkozó érzéseinket a vágy és a félelem mindig egyszerre jellemzi. Egyénenként is és az éppen aktuális élethelyzetekben is eltérő a viszonyulásunk a jövőhöz. Ilyenkor leggyakrabban az épp aktuális állapotunkat vetítjük a jövőre, jelenünk határozza meg a jövőről alkotott képünket. A jövővel kapcsolatban az új egyaránt jelentkezhet lehetőségként és veszélyként. Sokszor mindkettő egyszerre 17 KÖRTNER 2018, 605. 0. 18 Uo. 604. 0. 5 PUSKÁS 2023, 30. 0. 20 Uo. 29-30. 0. 21 Uo. 30. o.
