Oldal 11 [11]
OCR
Szerkesztői előszó »...te tanits meg arra, amit én nem látok... (Job 34,32) A teológia folyamatos és állandó tanulást jelent. Folyamatos és állandó tanulását önmagunknak, a másik embernek, a világnak és Istennel megélt kapcsolatunknak. Azt is tanuljuk, ami a szemünk előtt van, ami megtapasztalható és vizsgálható, de azt is, amit még nem látunk, sőt amiről még nem is tudjuk, hogy nem látjuk. A teológiát és a tanulást ez a sajátosság: a — felfedezésre váró — rejtettség is összeköti. Hasonlóan ahhoz, amint a kötet fedőborítóján lathaté térképfraktal is ennek az egyre mélyülő rejtettségnek a felfedezésére hív. Jób könyve az egyik legszebb példa arra, hogy hogyan tanulunk Istentől és Istenről, másokról és önmagunkról teológiai párbeszédeken keresztül, s milyen változásokra késztetheti ez a jelenlévőket. Jób vitába száll a feleségével, majd a három barátjával, végül a fiatalabb Elihú is belép a diszkusszió körébe. S amikor minden emberi szó véget ér, amikor minden ötlet kimerül, amikor minden érv elhalkul, a tanulás akkor is folytatódik az Istennel folytatott párbeszédben: ,,...te taníts meg arra, amit én nem látok.." (Jób 34,32). A teológia — akár mint Isten beszéde, akár mint Istenről szóló beszéd — párbeszédre késztet, s nem végső ismeretek felhalmozása a célja. A valódi párbeszéd pedig olyan tanulás, amely egészen mélyen érintheti a benne részt vevőket, akár komoly változásokat indítva bennük. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2024. évi tanulmánykötetének oktató és doktoranduszhallgató szerzői komplexen ragadták meg a teológia és a tanulás viszonyrendszerét. A két terület kapcsolódásának olyan árnyalatait érintik, amelyek megfejtéséhez az is szükséges, hogy az olvasó saját előzetes tudásával, a gondolatokban való elmerülés nyitottságával legyen jelen. Nem minden téma adja könnyen magát. Mindig marad valamennyi titok egy-egy tanulmányban, amelyek megfejtése lehet, hogy nehéz feladat, de felkeltheti az olvasóban a témákhoz való közelebb ke
