Oldal 204 [204]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG Ugyanakkor az edukációs lehetőségek korlátozottsága egy további alapvető problémára is felhívja a figyelmet. A rendszerváltás előtti évtizedekben általános volt, hogy a nomádok gyermekeit vidéki járásközpontok bentlakásos iskoláiban oktatták, ahol alapfokú képzettséget szerezhettek. A közép- és felsőfokú képzés csak kevesek kiváltsága volt, amit az állam finanszírozott. Napjainkban az oktatás már jóval szélesebb rétegek számára hozzáférhető, azonban meghatározó felsőoktatási intézmények csak a fővárosban, illetve egy-két vidéki központban - például Khovd, Darkhan, Choibalsan - találhatóak. Jelentős ösztöndíjak hiányában azonban a városi élet, illetve a felsőoktatási tanulmányok komoly anyagi ráfordítást igényelnek a nomádoktól, akik azonban általában nem birtokolnak jelentős pénzösszegeket. A nomád életmód ugyan alkalmas arra, hogy akár háromgenerációs nagycsaládokat is eltartson, az így megtermelt jövedelem azonban ritkán ad lehetőséget a felhalmozásra, arra, hogy jelentősebb pénzbeli tartalékot biztosítson a családok számára. Pontosabban jelen pillanatban még nem mindenki számára elérhetőek azok azinfrastrukturális feltételek, felvevőpiacok, amelyek az előállított árucikkek kereskedelméből pénzbeli jövedelmet generálnának a nomádok számára. A városban élő fiatalok jelentős része teljesen új, ahagyományos mongol kulturális mintától eltérő utakat követ. Számukra a globalizált kultúra, az Egyesült Államok, vagy az ázsiai gazdasági központok által diktált divat, zenei kultúra, életmód a példa. Fokozatosan elvesztik kapcsolatukat a mongol hagyományokkal, szüleik, nagyszüleik tradicionális életmódja számukra semmiképpen nem követendő minta. Ennek következtében egyre jelentősebb az elvándorlás, ami nemcsak a vidékről a város irányába tartó migrációt, de gyakran a külföldre költözést is jelenti." Sokan már tendenciaként emlegetik azt a sajátos helyzetet, hogy a városi lakosság — elsősorban a fiatalabb korosztály — külföldre megy tanulni vagy dolgozni," és , helyükre" vidékről érkeznek lakók a fővárosba. Jórészt ennek a folyamatnak köszönhető a mongol vidék elnéptelenedése, ahagyományos életmód visszaszorulása. A mongol gazdaságátalakításában az 1990-es években alkalmazott sokkterápia, az ugrásszerű mértékben és sebességgel zajló urbanizáció az ezredforduló környékén az életkörülmények markáns megváltozását, bizonyos értelemben romlásátis hozta. 1995-re a mongol átlagjövedelem 3096-kal csökkent, a szegénység 2796-kal, a bűnözési ráta 16696-kal nőtt." A megélhetés nehézségei, a költözés okozta kihívások, a nomád és városi életmód közötti szembetűnő különbség, amunkahelyek bizonytalansága az új piaci környezetben jelentős mértékben emelte a városban élő népességre nehezedő stresszt. Ennek következtében a posztszovjet korszak mongol társadalmában is megjelent a vadarga jelensége," "" amit már a20. század közepének 7 https://1212.mn/BookLibraryDownload.ashx?url=Census2020_Mongolia_Eng.pdf&In=En (utolsó megtekintés: 2022. 06. 22.) "2 2015-ben nagyjából 120 000 ember, alakosság mintegy 496-a élt külföldön. BATBAYAR 2018: S1S. 75 KOHRT et al. 2004: 473; GRIFFIN 1995. 74 A mongol yadrakh (,el/ki/megfarad”) szóból képződik. 202
