Oldal 172 [172]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG után, a közösségi közlekedés hiányosságait kihasználva, a városokban is egyre-másra alakultak a kis, személyfuvarozással foglalkozó vállalkozások. Az adók emelése az ő felháborodásukat váltotta ki, és érdekérvényesítő képességük miatt a tiltakozások országos méreteket öltöttek. A fővárosban utcai blokádokkal akadályozták a forgalmat, a Szühebátor téren többezres tüntetésekkel követelték az intézkedés visszavonását, aminek következtében Ochirbat elnök megvétózta a törvényt. Így az, hogy a korábban még ellenzékben szerveződött koalíció képtelen volt az 1996-os választási győzelemmel élni, több okra vezethető vissza. Ezek közül csak az egyik volt a megosztottság. A már említett ellenzéki tömörülések, pártok sorában kétségkívül a Demokrata Párt tekinthető a legjelentősebb erőnek, de ez atényinkább kárára, mint előnyére vált a parlamenti helyek többségét megszerző ellenzéki koalíciónak. Az MDP a kisebb ellenzéki pártok támogatása nélkül nem kerülhetett volna hatalomra, ugyanakkor a koalíció vezető erejeként megpróbálta rákényszeríteni elképzeléseit támogatóira is, nem törekedett a konszenzusos megegyezésre. A belső ellentétek, amelyek inkább gazdasági, mint politikai jellegűek voltak, hamarosan a szövetség széteséséhez vezettek. A miniszterelnök, Mendsaikhani Enkhsaikhan (1955- ) két évután, 1997 áprilisában kénytelen volt lemondani, és utóda, Ts. Elbegdorj — a későbbi mongol államelnök -— sem húzta tovább az év végénél. A Demokrata Párt támogatottsága döntő mértékben visszaesett. Az általános elégedetlenség eredményeképpen a következő parlamenti választáson, 2000-ben az MNEP ismét szinte földindulásszerű győzelmet aratott. A 76 parlamenti hely közül 72-t szerzett meg. A Demokrata Unió Koalíció a parlamenti helyek közül csupán egyet volt képes megszerezni, s az egy független képviselő mellett egy új politikai formáció, a Mongol Demokratikus Új Szocialista Párt (Mongoliin Ardchilsan Shine Socialist Nam) és a Civil Jövő Párt — Mongol Zöld Pärt (Irgenii Zorig - Mongoliin Nogoon Nam) pártszövetség is csupán egy-egy képviselőt küldhetett az új parlamentbe. A következő választás 2004. június 27-én sajátos eredményt hozott. A Demokrata Párt (DP) által vezetett koalíció?! csak megszorítani tudta az MNEFP-t, mindkét oldal egyaránt 36-36 helyet szerzett a parlamentben. Ahhoz, hogy az MNEP kormányt alakíthasson, az ezen a választáson feltűnt Republikánus Párt egy képviselője, illetve a három független honatya támogatása is elengedhetetlen volt. A választások után egy évvel került a mongol államelnöki pozícióba a Mongol Forradalmi Párt 1997 óta regnáló elnöke, N. Enkhbayar.? A választási eredmények alapján egyértelmű volt, hogy egyik politikai oldal sem képes egymaga biztosítani 65 ROSSABI 200$: 77. 64 Szülőföld Demokratikus Koalíció, mely a Demokrata Pártot, a Szülőföld Pártot és a Civil Jövő Pártot foglalta magában. °5 Nambariin Enkhbayar (1958-). A politikai változások idején már a Mongol Népi Forradalmi Párt tagja volt. Az 1992-es választások után a kulturális miniszteri pozíciót töltötte be a Demokrata Párt 1996-os győzelméig. Ekkor egy évre pártja Központi Bizottságának főtitkárává, majd 1997-ben elnökévé választották. Ezt a pozíciót több választási cikluson keresztül birtokolta, míg 2005-ben elfoglalta a mongol államelnöki pozíciót. 170
