Seite 108 [108]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG perek során kiszabott halálos ítéletek végrehajtása a mongolokra maradt. Az egykori buddhista pásztorok immár az új rend képviseletében hajtották végre, gyakran megdöbbentő kegyetlenséggel az ítéleteket. Ez, és amozgalom kiterjedtségét jelző adatok is bizonyítják, hogy ez a megmozdulás a mongóliai szocialista rendszer kiépítése során megnyilvánuló egyik legjelentősebb ellenállási hullám volt. Az 1932-es felkelés megmutatta, hogy milyen a valódi kapcsolat a párt, illetve annak elképzelései és a mongol pásztorok, a köznép között. A pártapparátus részben elismerte a hibakat — az ezekért felelőssé tett kádereket megbüntette -, és megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy nem vesztette el társadalmi bázisát, ennek érdekében a szervezetet még több arattal, nomád pásztorral igyekezett feltölteni. Felülvizsgálták az adózásra és a kollektivizálásra vonatkozó szabályozástis, amelyet a kolostori kincstárak számára látszólag kedvező feltételek kialakításával próbáltak a köznép számára elfogadhatóvá tenni. A kampány lényegében elérte a célját. A baloldaliak 1928-as, párton belüli „gyözelmet” követöen 1929-1932 között megtörtént a társadalmi javak alapvető újraosztása Mongóliában. A korábbi kiváltságos társadalmi réteg, a noyonok elvesztették vagyonukat, és a jasok adóztatásával a buddhista kolostori rendszer is hasonló következményeket volt kénytelen elszenvedni. A kisajátítás és a kollektivizálás bizonyos értelemben még a szovjet mintához képest is markánsabb, gyorsabban végbemenő folyamat volt, ami majdnem katasztrofális hatással volt a gazdaságra és az ország lakosságára nézveis. A pártazonban az elkövetett hibák ellenére is képes volt megőrizni hatalmát. Az 1920-as években a szervezeten belül lezajlott politikai csatározások összességében a konszolidáció, a párt hatalmának megszilárdulása irányába hatottak. A szovjet mintától eltérő, , mongol út" kialakításának hívei elbuktak, a pártban - és így az országban - a szovjet bolsevikok legfőbb szövetségesei kerültek vezető pozícióba. A párt az új politikai rendszerrel szemben kialakuló ellenállást is sikeresen felszámolta.$ Az 1932-ben kitört, és egyes publikációkban mongol polgárháborúként emlegetett felkelés""" a keleti megyék kivételével szinte az egész országot érintette, s végeredménye a párton belüli harcokban már megtapasztalt véres leszámolás lett. A párt ezzel egyértelműen képes volt biztosítani belpolitikai hatalmát, s újabb lépést tett a szovjet mintájú központosított politikai rendszer kiépítése felé. A felkeléstkövető, MNEP-n belüli pozícióváltásoknak köszönhetően kialakult az a vezetői struktúra, ami immár az egyszemélyi vezetés - és idővel majd a személyi kultusz — előfutára volt. Ekkor került a reflektorfénybe Peljiin Genden,*” aki a harmincas évek második felére Mongólia későbbi vezetője, Kh. Choibalsan szinte egyetlen riválisa maradt. Genden csaknem a forradalom kezdeteitől az új 405 KUZ’MIN - OYUNCHIMEG 2014: 179-187. 406 ZAANKHÜÜ - ALTANTESTESEG 2014: 321-322. #07 BAABAR 1999: 315; BOLDBAATAR - SANDDORJ - SHIRENDEB 2004: 181-184. 408 Peljiin Genden (1892-1937) mongol forradalmár, a Mongol Népköztársaság egyik prominens politikai vezetője, 1924-1927 között államfő, 1932-1936 között miniszterelnök. A pozíciót 1932-ben még a szovjetek támogatásával nyerte el, de az 1930-as évek közepén már Sztálin — és Choibalsan - egyik leghatározottabb kritikusa volt. 106
