Seite 104 [104]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG A SZOCIALISTA RENDSZER ALAPJAINAK KIÉPÍTÉSE A második világháború kitörését megelőző évtized a szovjet befolyás végleges megerősödésének korszaka volt Mongóliában. Kína képtelen volt érdekei érvényesítésére, és a szovjetek az 1924-es szerződés árnyékában, gyakorlatilag teljes kontrollal bírtak az országban. Ráadásul a Komintern és a bolsevikok" szerepe a kínai polgárháborúban 1923-1928 között ismét csak a szovjet kormány mongóliai pozícióinak erősödését hozta. 1929. június 27-én aláírták azt a kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely a későbbiekben alapvetően befolyásolta a két ország kapcsolatát." A szerződés következménye, hogy a Szovjetunió Mongólia legfőbb — és gyakorlatilag egyetlen - szövetségesévé vált, és kizárta harmadik ország - például Kína — közvetlen beavatkozásánaklehetőségét. Egyúttal lezárva a cári orosz, majd szovjet kormányok erőfeszítéseit, legalizálta is a szovjet kereskedelem és ipar monopol helyzetét az országban." Mint említettük, az 1920-as évek végére eldőlt, hogy a párton belül a szovjet típusú politikai rendszer mellett elkötelezett csoport vált meghatározóvá. A párton belüli győzelmüket azonban a perifériákon is érvényesíteni kellett. Ennek akadálya volt, hogy az évtized végére a mongol lakosság körében nyilvánvalóvá vált a fokozatos elszegényedés, és a rossz gazdasági helyzet nem segítette az új hatalom elfogadtatását a pásztorok között. A vidéki pártszervezetek kialakítása, a bolsevik propaganda terjesztése mellett, szükség volt a gazdasági helyzet javítására is azért, hogy az új hatalom képes legyen megőrizni társadalmi bázisát. Mivel az új mongol kormányzat nemzetközi szinten meglehetősen elszigetelt volt, a gazdaság élénkítéséhez külföldi forrásokra csak korlátozottan számíthatott. Kína a polgárháború miatt gyakorlatilag mind gazdasági, mind politikai értelemben elvesztette befolyását a mongol terület felett, emellett az új mongol államot és kormányzatot a szovjeteken kívül egyetlen más állam sem ismerte el, ezért gazdasági segítség egyedül az északi szomszédtól érkezhetett Mongóliába. Ez a támogatás azonban nem volt elég a gazdaság konszolidációjához, így a mongolok a korábbinál jóval határozottabb módon folytatták a belső erőforrások erőszakos átrendezését. Mongóliában - ahogy a mintaként szolgáló területeken — fokozódott a , nép ellenségei" ellen irányuló propaganda, és ezzel párhuzamosantulajdonaik kisajátítása is. Az ellenség bélyegét kapta a buddhista klérus, a korábbi kiváltságosok, de az 1930-as évek politikai pereiben rendszeresen visszatérő elem volt az imperialista kém, japán kollaboráns és hasonló vád azokkal szemben, akiket a hatalom valamiért — politikai meggyőződésük, származásuk, vagyoni helyzetük okán - ellenségnek 388 PANTSOV 2005. 389 YASKINA 2007: 89. 390 A Szovjetunióba irányuló mongol export 1927-ben 16 900 000 tugrik, a Kínába irányuló 12 800 000 tugrik volt, 1929-ben 21,5 millió állt szemben a 8,5 millióval, 1930-ban 21,5 milliö az alig 6,04 milliöval szemben. BoıkovA 1999: 109-110. 102
