Seite 101 [101]
OCR
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG Az erőteljes vallásellenesség kibontakozása épp abban a korszakban történt, amikor a buddhista közösségen belül is elindult egyfajta reformfolyamat a kolostori rendszer, a buddhista hierarchia átalakítása érdekében. A mongol főláma halálával és a népi kormány hatalomra kerülésével természetesen nem tűnt el egy csapásra a vallásosság az országból, ugyanakkor az egyre érezhetőbb volt, hogy valamilyen megújulásra szükség lesz. Ekkor még néhány , jobboldali" és reformista láma úgy gondolta, hogy a vallási élet új politikai környezethez igazítása — kisebb társadalmi szerepvállalás, az új hatalommal, elsősorban a párt helyi képviselőivel való konfliktus elkerülése, tehát egyfajta , háttérbe vonulás — segíthet a mongol társadalmi helyzetet és belpolitikát egyaránt feszítő kérdés, az állam és a vallás viszonyának rendezésében." Még látszott a reális lehetősége annak, hogy a kormányzat és a kolostori rendszer képes lehet valamilyen együttműködésre, bár az évek során ennek esélye drasztikusan csökkent. Ugyanakkor 1925-ben a mongol buddhistáknak a vallás és a kolostori rendszer átalakításán, az új politikai környezetben való továbbélésén túl, arra a kérdésre is megoldást kellett találniuk, hogy hogyan érjék el az elhunyt főláma — mint az egyetlen magántulajdonnal rendelkező mongol láma -— vagyonának elosztását. A vallásos közösség álláspontja szerint ez a vagyon a szanghát, a közösséget illette, amit a párt néhány tagja támogatott is. A baloldali csoport határozott elképzelése viszont az volt, hogy ez az - akkor meglehetősen üres — allamkincstarat illetné. Az 1925-ös negyedik mongol pártkongresszus döntése értelmében a vagyon kétharmada az államra szállt, míg a harmadik harmadot - jellemzően a szakrális tárgyakat — megtarthatta a buddhista közösség. A döntés azt is egyértelművé tette, hogy a párt baloldali szárnya milyen befolyásra tett szert, és hogy hiú ábránd azt gondolni, hogy az állam és a vallásos közösség közötti együttműködés kiegyensúlyozott lesz. A következő évtized ennek markáns bizonyítékát is adta. A negyedik pártkongresszus alapvető célja volt egyébként, hogy a , régi rend” képviselőivel, a belső politikai ellenzékkel is leszámoljon. A szovjet tanácsadók és a Komintern fokozódó befolyása kétségtelenné tette, hogy a politikai folyamatok milyen vektorok alapján szerveződhetnek tovább. A párt szakított azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a létrejöttekor hangoztatott — az önálló (független) mongol politikai struktúra kialakítása, a vallás védelme — és amelyekre a jobboldaliak még mindig hivatkoztak. A módosult célok szerint kulcsfontosságúvá vált egyrészt a mongol előkelők és a lámák kiszorítása a döntéshozó testületekből, másrészt egy, a korábbi alávetett társadalmi rétegek képviselőivel feltöltött pártapparátus és közigazgatási rendszer kialakítása. E törekvésük érdekében mindent elkövettek azért, hogy a lámák képviselőinek számát limitálják a párt döntéshozó testületeiben is. Miközben a baloldali csoport egyértelmű célja a vallási hierarchia politikai befolyásának megtörése volt, voltak olyan párttagok (Tserendorj, Amar, 381 BATSAIKHAN 2018: 180-183; Moses 1977: 175. 382 MOROZOVA 2009: 47. 385 Az 1925-ös kongresszuson a 188 képviselő közül mindössze 8 volt láma. MoRozova 2009: 50. 99
