Seite 82 [82]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG azt a 64 pontból álló megállapodás-tervezetet, amelyben a kínaiak rögzítették a javaslataikat. Eszerint, ha Mongólia ismét Kína részének tekinti magát, az ország külső, illetve belső — közigazgatási — határait nem változtatják meg, de a kínai közigazgatási rendszer fennhatósága alá helyezik. A mongol előkelők megtarthatják szerzett jogaikat, ahogy a bogd gegeen továbbra is a mongol buddhista kolostori rendszer vezetője maradhat, hivatalát elismerik, csakúgy, mint felesége szerzett jogait. A mongol parlamenten belül nem volt egységes a megítélése a kínai javaslatoknak, ezért a mongolok hezitálását látva, a kínai kormányzat határozottabb lépésre szánta el magát. Ekkor lépett a szinre Xu Shuzeng (1880-1925) täbornok, aki jelentős katonai erővel felvonulva döntötte el a vitás kérdéseket. A források szerint Xu valószínűleg 1919 késő őszén érkezett először az országba, majd nagyjából egy féléves kihagyás után 1920 júniusának közepén tért vissza; akkor már határozott elképzelésekkel arra vonatkozóan, hogyan fogják leváltani a teokratikus mongol kormányt.?" Egy 8 pontos dokumentum, a , Mongol jövőt jobbá tevő 8 törvénycikk" (Mongoliin khoichiig saijluulakh 8 zuil) átadásával tette egyértelművé a kínaiak szándékait." Néha a terror eszközétől sem visszariadva meggyőzte a mongol függetlenség képviselőit, hogy helyesebb, ha feladják álláspontjukat. A két kínai dokumentum a mongol haderő és a közigazgatás átszervezéséről is rendelkezett. A mongol hadsereget nem oszlatták fel, de a vezetés rendjét átalakították. A Mongóliában tartózkodó kínai csapatok irányítása és ellátása teljes egészében a kínai kormány hatáskörébe tartozott. Jelentős teret szenteltek a kínai állampolgárok helyzetének tisztázására. Több pont az ő javukra szabályozta a kereskedelem mellett a mezőgazdasági termelés, a vetés-aratás, a fahasználat és a kaszálók kérdését is. Új adminisztratív intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a kínaiak minél kedvezőbb gazdasági pozíciókat szerezhessenek meg. Nagyjából azt a mintát követték, amit korábban az orosz segélyek folyósítása idején, 1912-1913-ban az északi szomszéd kényszerített Mongóliára. A 64 pontos tervezet értelmében a bányákra és más gazdasági tevékenységekre kötött koncessziós szerződések felülvizsgálatát irányozták elő, mivel azok még az autonómia idején, a yrégi jogrendben" születtek és az új helyzetben érvényüket vesztették. A parlament alsóháza visszautasította a kínai követelések teljesítését, azonban a magas rangú hivatalnokok tehetetlensége miatt, az ellenállás megszervezésére irányuló próbálkozás kudarcra volt ítélve. 1919 októberében a parlament munkáját felfüggesztették.”” A kínai követelésekkel kapcsolatos kétoldalú megállapodást végül 16 mongol állami vezető írta alá, akán azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem látta el kézjegyével a dokumentumot. Ennek ellenére a szerződés életbelépésével megszűnt az egykori külső- mongol területeken létrejött új állam autonómiája. A kínaiak kemény fellépése, a korábban deklarált mongol autonómia felszámolása, természetesen határozott ellenérzéseket váltott ki a mongolokból. Ennek 297 BATHSAIKHAN 2008: 123-125. 298 OCHIR 2004/5. kötet: 104. 299 OCHIR 2004/5. kötet: 86. 80
