Seite 77 [77]
OCR
A TEOKRATIKUS MONGOL ÁLLAM IDŐSZAKA elejére már maguk is szembesültek azzal a ténnyel, hogy az oroszok bevonása a tárgyalásokba nem szolgálta egyértelműen a mongol érdekeket. Tehát 1912 végére, az orosz-mongol kétoldalú szerződés novemberi aláírása után, a mongol külpolitika szinte teljes egészében orosz befolyás alá került." A mongol előkelők képtelenek voltak Kínával megegyezésre jutni, bár Yuan Shikai kormánya 1913-ra megbékélt a kialakult helyzettel. Belátta, hogy az orosz gyámság alatt álló Külső-Mongólia már olyan falat, amellyel a gyenge és az instabil belpolitikai helyzet miatt bizonytalan Kína nem tud megbirkózni. 1913 elején a mongol kormány a megkezdett úton tovább haladva, a novemberi szerződést továbbfejlesztve, egyéves katonai egyezményt írt alá az oroszokkal." A mongolok engedélyt kaptak egy orosz fegyverekkel felszerelt brigád felállítására, ami a gyakorlatban egy 1900 fős katonai egységet jelentett. Létrehoztak két lovasezredet, és az egyezmény értelmében orosz katonai kiképzők tevékenykedtek a mongolok mellett. Ezzel az orosz diplomácia határon belülre került, de ahhoz, hogy a kialakult helyzetet maradéktalanul kihasználhassa, a Kínából hallatszó tiltakozást is el kellett hallgattatnia. Az 1912-es orosz-mongol szerződés nemzetközi elismertetése érdekében, az oroszok előbb tárgyalóasztalhoz kényszerítették a kínaiakat, majd az orosz szempontból egyértelműen sikeresnek?" mondható tárgyalások lezárásaként, 1913. október 23-án aláírták az orosz-kínai egyezményt." A megállapodás alapját az orosz diplomácia által az utóbbi két évben kivívott mongóliai jogok szentesítése jelentette, s minden fontos kérdésben a mongolok feje felett döntöttek." Kína számára a legfontosabb eredmény az volt, hogy a szerződés rögzítette: a mongol területeket mindkét fél Kína elidegeníthetetlen részének tekinti. Oroszország Külső-Mongóliát Kína tartományaként ismerte el, egyúttal mindkét fél elfogadta Külső-Mongólia részleges autonómiáját. Ennek értelmében a szerződés a bogd gegeen kormányát külpolitikai kérdésekben a kínai kormány fennhatósága alá rendelte, míg Külső-Mongólia kizárólagos joga saját ügyeinek intézésére, illetve minden az országot érintő kereskedelmi, ipari, gazdasági döntés meghozatalára korlátozódott. Kína vállalta, hogy nem avatkozik be az ország belügyeibe, nem küld haderőt Mongóliába, és nem próbálja újra gyarmatosítani az országot. Ezzel az aláírással Kína is elismerte, hogy a cárizmus tudta és beleegyezése nélkül semmilyen, Mongóliával kapcsolatos vitás kérdésben nem születhet döntés." Oroszország egyidejűleg vállalta, hogy a konzul védelmére vezényelt csapatokon kívül nem állomásoztat haderőt Mongóliában, és nem próbálja gyarmatosítani 29 BATSAIKHAN 2008: 235-258. 250 1913. február 16. A szerződés gyakorlatilag konkretizálta az őszi megállapodás katonai vonatkozásait. OCHIR 2004/5. kötet: 79. 251 Az orosz külügyminiszter arra utasította a pekingi orosz követet, mindent tegyen meg azért, hogy a mongol kérdést tisztázó tárgyalásokba a kínai felet is bevonják. BATSAIKHAN 2002: 282 SANJMYATAV 1991: 38-39. 285 MAGSARJAV 1994: 51-52. À szerzôdés angol nyelvü szôvegét kôzli: BELL 1992: 305-306. 284 MAGSARJAV 1994: 52-53. 75
