Seite 64 [64]
OCR
A TEOKRATIKUS MONGOL ÁLLAM IDŐSZAKA A KÍNÁTÓL VALÓ ELSZAKADÁS ELŐKÉSZÍTÉSE A korábbi évek mandzsuellenes mongol megmozdulásai után, a 20. század második évtizedére mind bel-, mind külpolitikai téren olyan helyzet alakult ki, amely magában hordozta a lehetőségét annak, hogy a mongolok Mandzsu Birodalomban elfoglalt helyzete megváltozhasson. Bár az előző évtized fegyveres felkelései nem hoztak jelentős sikereket az elszakadás tekintetében, a kérdés továbbra is napirenden volt a mongolok között. Folytatódott a kiútkeresés, és az elszakadási törekvések jellegében is fontos fordulat állt be. A korábbi években a mandzsuellenes felkelések vezetői leginkább az aratok (az alávetett pásztorok) és a szegény lámák közül kerültek ki, és bár az esetek döntő többségében a kínaiak ellen irányultak, a függetlenedési törekvések mellett a fennálló társadalmi rendszert is támadták. Azonban 1911-ben az elszakadási mozgalom irányítását átvették a mongol előkelők, a vallási hierarchia magasabb szintjén álló lámák, tehát tulajdonképpen az a réteg, amelynek jóval kevesebb hátránya származott a mandzsu fennhatóságból, mint az alávetetteknek. E változásban politikai és gazdasági okok egyaránt közrejátszottak. A külföldiek - elsősorban az orosz kereskedők — megjelenésének köszönhetően szélesedő piaci viszonyok között, a kínai kereskedék monopöliumai egyre nehezebben tolerálható módon korlátozták a mongolok piacra jutásának lehetőségét, amin mindenképp változtatni kívántak. Egyúttal érezhető volt a Qing-kormänyzat válsága is, így a mongolok számára kedvező külpolitikai eseményekre reagálva, a bogd gegeen és a hozzá közelálló előkelők felvették a diplomáciai kapcsolatot a kínaiakkal szembeni lehetséges szövetségessel, a cári Oroszországgal. A cári kormány 1907-ig tartózkodott az aktív mongóliai tevékenységtől, hiszen az 1905-ben a japánoktól elszenvedett vereség meggátolta abban, hogy a térségben kezdeményező politikát folytathasson. Azonban az orosz-japán enyhülés eredményeképp 1907-ben aláírt szerződés??? az ázsiai érdekszférák rendezésével lehetővé tette, hogy 1911-ben határozottabb formában nyújtsanak segítséget a mongoloknak.”” 222 A titkos szerződés megállapodást tartalmazott a ket orszäg äzsiai területeire, ill. a hozzäjuk tartozó érdekszférákra vonatkozóan. JAMSRAN 1992 b: 97; MasaTo 1972: 33-48. 225 Az 1907-es orosz-japán szerződést 1910-ben és 1912-ben két újabb titkos megállapodás követte. Ezek eredményeképp a két ország között Ázsiával kapcsolatban fennállt vitás kérdéseket, maradéktalanul sikerült tisztázni. 62
