Oldal 61 [61]
OCR
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN idején is korlátozták a mandzsu kormányzatnak juttatott utánpótlás mértékét. A segítségnyújtás megtagadása tovább rontotta a mongol főláma és a mandzsu császár viszonyát. Ez különösen kellemetlen helyzetet teremtett, hiszen a mandzsu uralkodónak elvileg a legapróbb részletekig beleszólási joga volt a mongol egyház belső ügyeibe is. Olyannyira, hogy engedélye nélkül a bogd még a fővárost sem hagyhatta el. A főláma rendszeresen járt a vidéki kolostorokba szertartásokat tartani. Ezeken az útjain hagyományosan az adott terület előkelőjének - illetve az alávetett pásztoroknak - volt a feladata, hogy a főlámát és kíséretét ellássák. Egyik ilyen útján az Erdene zuu, majd az Amarbayasgalant khiid kolostorokban tartott szertartások során ismerte meg késébbi feleségét, Tsendiin Dondogdulamot (1876-1923), akivel 1902-ben kötött házasságot. Egy fiukis született, és kapcsolatuk sajátos példája volt annak, hogya mongol buddhizmus bizonyos esetekben milyen rugalmasan kezeli a lámákra vonatkozó előírásokat. A kapcsolat azonban 1911 - a főláma uralkodóvá emelése — után vált igazán hangsúlyossá, hiszen felvetette annak lehetőségét, hogy a bogd mint Mongólia kánja a világi uralkodókhoz hasonlóan, hatalma továbbélését is biztosíthassa. A század húszas évei elején kialakult, meglehetősen zaklatott politikai helyzetben ez különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen egy dinasztia alapításával a mongolok demonstrálhatták volna függetlenségüket. Ezt az elképzelést azonban nem lehetett megvalósítani. Egyrészt, mert annak ellenére, hogy az egyházfő kánná szentelésekor valóban egységbe kovácsolta a mongolokat, uralkodása alatt — elsősorban a vallási élettel teljesen össze nem egyeztethető életmódja, kicsapongásai és a buddhista egyház szinte kontrollálatlan túlsúlya következtében - társadalmi megítélése rendkívül megromlott. Másrészt saját gyengeségének köszönhetően 1920-ban egy önjelölt , királycsináló", ráadásul nem is mongol katonai parancsnok - több kortársa szerint kegyetlen kalandor -, 59
