Page 54 [54]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG 3. kép Maimacheni mandzsu törvényszék (Fénykép: Nikolaj Charushin, 1880-as évek. Forrás: Néprajzi Múzeum.) Az 1900-as évek elején felerősödő mandzsuellenes megmozdulások legfőbb kárvallottjai a kínai kereskedők voltak, mivel a Kínával szembeni elégedetlenség legegyszerűbb kifejezési eszköze az volt, ha kínai kereskedőtelepeket romboltak le. 5§ Helyüket csak fokozatosan és igen lassan vették át mások, többnyire oroszok vagy mongolok. A mandzsuk uralta Mongóliában a közigazgatás legkisebb egysége az arban (,,tized”) volt. Ez olyan közösséget jelentett, amely 10 katonát tudott kiállítani. Választott vezető, a darag (darga) irányította. Általában 10-15 tizedből tevődött össze egy sum, amelynek élén a zangi (járási hivatalnok) állt. Őt beosztott segítők támogatták munkájában." Az adminisztráció legfontosabb egységei a khoshuu-k voltak. A khoshuu-t a zasag irányította, aki általában örökölte a tisztséget. 1911 után a teokratikus kormány adminisztrációs intézkedéseinek egyik eredményeként némileg átszervezték a khoshuuk rendszerét, bár ez a legtöbb esetben csak átnevezést jelentett." A sumok vezetői közvetlenül a zasag mellett működő, különféle feladatokkal megbízott tuslagch-ok (szó szerint, segítő", kb. alispán) alá voltak rendelve. A tuslagch-ok között volt katonai ügyekkel foglalkozó hivatalnok, más a kancellári feladatokat látta el, megint más a pénzügyeketirányította. Akhoshuuk nagyobb egy156 Ilyen megmozdulások voltak 1906-ban a Zasagt khan aimag szinte valamennyi déli sumjában, 1909-ben a Setsen khan aimagban. 1910-ben a fővárosban a Da Shiu-yüan kereskedelmi cég üzleteit gyújtották fel. Vladimircov a következö tisztsegviselöket sorolja fel: darga ( főnök, vezető, igazgató"), zasuul („tanäcsadö”), demch („kolostori gondnok”). VLADIMIRCOV 1934: 140. 188 URANGUA 1997: 45. Meglepö, hogy a témával korábban foglalkozó kutatók adatai nem egyeznek meg a khushuunok számának tekintetében. Urangua szerint az ország 6 aimagja 119 khoshuunt foglalt magában, míg Shirendev csak 87-et említ az Állami Levéltár adataira hivatkozva. SHIRENDEV 1999: 67. 187 52
