Oldal 53 [53]
OCR
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN létrehozott — fokozatba sorolta. A legmagasabb a kínai eredetű van, valamint chin van, amit a beile és beise, illetve a kétféle gün (tüshee gün és gün) követett. A forradalom utáni állami propaganda ezen csoportok valamennyi tagját megbélyegezte tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi csoportból származtak. A mandzsuidőszakban az országban elterjedt korrupció következtében, a korábbi születési arisztokrácia mellett egyre többen - elsősorban mandzsu hivatalnokok — vásároltak mongol előkelői címeket, illetve a mandzsu császár is címek és a velük járó kiváltságok adományozásával próbált híveket szerezni a trónnak. Ennek köszönhetően a függetlenségi törekvések egyik alapvető célja, ahagyományos mongol születési arisztokrácia jogainak visszavétele volt az azt bitorló mandzsu hivatalnoki rétegtől. A 19. század második felében, a 20. század elején új, eddig ismeretlen társadalmi rétegek is megjelentek Mongóliában, illetve átalakultak az adóztatás formái is. A korábban monopolhelyzetben lévő kínai kereskedők mellett megjelentek más piaci szereplők -— jellemzően oroszok - is, így a kereskedelem és a pénzgazdálkodás mind szélesebb elterjedése következtében egyre több mongol előkelő is pénzben kezdte követelni az adókat. Az új réteg képviselői azok az elsősorban kínai, orosz és kisebb számban mongol kereskedők, bankárok, hivatalnokok voltak, akik még a mandzsu korszakban telepedtek meg Mongóliában, és életmódjukban szinte teljesen elszakadtak a nomád hagyományoktól. Leginkább olyan településeken éltek, amelyek 1911 után már egyre inkább városi jelleget mutattak. Ezek sorába elsősorban a főváros Urga (Niislel Khüree), illetve a két nagy közigazgatási és katonai központ, Uliastai és Khovd, valamint olyan kereskedelmi központok, mint Maimachen tartoztak. A kereskedelmi centrumok kiépülésével gyakorlatilag egy időben, nem törődve az érvényben lévő tiltó rendelkezésekkel, egyre több vándorkereskedő kezdte járni az országot, akik áruikat kínálták a városi piacokra csak nehezen eljutó aratoknak. A vidéki pásztorok természetesen nem rendelkeztek mindig megfelelő mennyiségű készpénzzel, így a vásárlásra, illetve gyakran az adók kifizetésére kölcsönöket vettek fel az uzsorásoktól, általában óriási kamatra, így egyre jobban eladósodtak. Sl
