Seite 52 [52]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG szolgáltatás terheit voltak kénytelenek viselni. A Teokratikus Mongol Állam időszakában ennek a csoportnak a lélekszáma változott meg a legjelentősebb mértékben: az 1909-ben nyilvántartott 55 500 föröl, 1921-re 89 000-re vältozott.'””Mivelabogd gegeen kánná választásával a legfőbb hatalom a mongol buddhizmus vezetőjének kezébe került, a kolostori rendszer soha nem látott mértékben gyarapodott." Ez vonatkozott a főláma fennhatósága alá tartozó területre, az Ikh Shav’-rais. 1917-ben az aratoktól beszedett adók 60%-a mar a kolostorok jövedelmeit gyarapította." A kolostorok ellátására rendelt pásztorok mellett, az alávetettek két másik csoportja is kialakult. Közöttük az tett különbséget, hogy a velük rendelkező előkelő (noyon) birtokolt-e tisztséget a mandzsu adminisztráción belül, vagy nem. Az adminiszträciöhoz kapcsolódó aratok a khoshuu-ok!?? zasagjának (vezetőjének) fennhatósága alá tartoztak, az ő állatait legeltették. A saját megélhetésükhöz szükséges legelőterület használatáért adóval tartoztak uruknak, és rajta keresztül a mandzsu birodalomnak, kötelezettségeik közé tartozott az állandó katonai készenlét és a postaszolgálat (örtöö) biztosítása is. Háború esetén viselték a hadi kiadásokat, békeidőben pedig a világi és egyházi előkelők, a tisztviselők utazásának költségeit is. A hamdzsilgák (khamjlaga, ,szolga, cseléd") alkották az alávetettek azon csoportját, akik az adminisztráción kívüli előkelőkhöz (taij) voltak kötve." A személyi függésük mértéke majdnem elérte a rabszolgákét. Egész életükben kötelesek voltak urukat szolgálni, gazdájuk elajándékozhatta vagy kolostorba küldhette őket. Ez utóbbi jelenség a buddhista társadalomnak azt a sajátos hagyományát példázza, hogy a kolostorokban tevékenykedő lámák családjuk, közösségük helyett átvállalták a vallással kapcsolatos teendőket, így téve lehetővé, hogy zökkenőmentesen élhessék világi életüket, , üdvösségük" mégis biztosítva legyen. Az ilyen alávetett általában ura háztartásában dolgozott, de minden más munkát is köteles volt elvégezni. A 19. század végétől fokozatosan állami adókat és egyéb szolgáltatásokat is kivetettek erre a rétegre." A mandzsu kori mongol társadalomban a kiváltságos családokban csak az elsőszülött fiú örökölhette apja címét, kiváltságait. A második általában alacsonyabb rangot kapott, vagy a világi adminisztráció különböző pozícióit nyerhette el, esetleg lámának állt. A 20. század elején több mint hétszáz kolostor, és az ezekhez köthető több mint 100 000 láma" között a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői voltak jelen, azonban őket később, az 1921-es forradalom után egyértelműen elnyomó társadalmi rétegnek bélyegezték. A mandzsu kori adminisztráció a világi előkelőket rangjuk szerint hat — részben kínai, részben mandzsu mintára 19 SANDERS 1996: 32. 180 SHIRENDEV 1999: 70. 181 SHIRENDEV 1999: 65. 152 Az aimagnál kisebb közigazgatási egység. Mongóliában, és Belső-Mongóliában egyaránt használt kifejezés. 155 Kesöbb ennek a rétegnek a helyzete némiképp változott. Személyük függhetett a khoshuu-k vezetőitől. 18 SANDERS 1996: 32. 155 SHIRENDEB 1968: 11. 50
