Oldal 50 [50]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG szerzetesként élő saját hozzátartozójukat támogatták. Az 1921-es forradalmat és az 1924-es államforma-váltást követően a kolostori adózás tényét tudatosan kiforgatták, hogy a más országokban is folytatott gyakorlatot követve, a bolsevik ideológiának megfelelően szembeállítsák az ország lakosságát a vallással. A lámák mandzsuellenességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szegény lámák rendszeresen részt vettek az aratok megmozdulásaiban, tüntettek a kínai uzsorások ellen és nem egyszer a mongol világi előkelőkkel is szembekerültek." Az, hogy a buddhista kolostori rendszer kiépítésének korai szakaszában — nem kis mértékben a mandzsu uralkodók támogatásának köszönhetően - a vallási hierarchia bizonyos mértékig függetlenedett a világi igazgatástól, ebben az időben már inkább kellemetlen, mintsem üdvös volt a Oing-udvar számára. 1907-ben a Tsogdalai-felkelés (Tsogdalaiin boslogo) során, majd 1910-ben újabb konfliktusok alakultak ki a mongolok és a kínaiak között, és hamarosan a mongol főváros, Khüree is összecsapások helyszínévé vált. A mongolok üzleteket gyújtottak fel, kövekkel dobálták meg az ambant és kíséretét." A mandzsu helytartó" a felkelők ellen reguláris katonákat és rendfenntartó erőketis kivezényelt. Az intézkedés hatására több százan fordultak a rendőrök ellen és kövekkel, fegyverekkel támadtak rájuk, s bár a felkelők már az ország központjában is megmozdulásokat szerveztek, az ott összpontosított erők sem voltak elégségesek ahhoz, hogy megrengessék a mandzsuk uralmát. Az itt megemlített néhány esemény eredménytelensége is bizonyította, hogy bár a mongol elégedetlenség folyamatosan tapintható volt a kínai betolakodókkal szemben, a felkelők rendelkezésére álló erőforrások közel sem voltak elegendőek ahhoz, hogy a mongolok a jelentős túlerővel szemben önállóan képesek legyenek kivívni függetlenségüket. A társadalom alapvető tömegét ugyanis az egymástól igen nagy távolságokra élő pásztorok alkották, akik — természetesen az életmódjukból adódó sajátosságoknak megfelelően — egymástól meglehetősen elszigetelve éltek, és az egyik aimagban kitört megmozdulás híre csak nehezen jutott a távolabbi területeken élők tudomására. Nem lehetett gyorsan és hatékonyan olyan ütőképes erőt szervezni, mely eléggé átfogó lett volna ahhoz, hogy maradandó, a mandzsu uralmat akárcsak megingató katonai sikereket érhetett volna el. Az egyes megmozdulások egymástól való izoláltságának köszönhetően a Mongóliában állomásozó kínai haderő létszáma - bár korántsem volt számottevőnek nevezhető — minden esetben elegendőnek bizonyult a , rend helyreállításához". A mongolok számára a függetlenség kivívásának nem csak a belpolitikai, de a külpolitikai feltételei sem voltak biztosítottak egészen a 20. század elejéig. Mivel "4 Ezt példázzák a Khüree-ben 1905-ben és 1906-ban kitört megmozdulások is, melyekben nagy számban vettek részt lámák. "5 BATSAIKHAN: 2008: 13-15. "6 1904-ben Yanzhit nevezték ki Mongólia helytartójává. 1909. november 16-án kapta meg utóda, Sando (1876-1941) (neve Sandova, Sanduo, San Do-wen alakban is elöfordul) a kinevezését. Sando egy év múlva, a függetlenség kivívásakor hagyta el az országot. MEI-HUA 1999: 47. 48
