Oldal 44 [44]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG A szerződés utóélete legalább olyan érdekes, mint létrejöttének körülményei. 1904 után az angolok lépéselőnybe kerültek riválisaikkal szemben. A szerződést 1906-ban ratifikálták egy brit-kínai egyezményben, s egy évvel később" Oroszországgalis aláírtak egy megállapodást, mely Perzsia, Afganisztán és Tibet kérdését is rendezte, és ratifikálta az 1904-es, illetve 1906-os szerződéseket." Tibeti szempontból később sajátos módon értékelték a szerződést." A tibeti álláspont alapján az 1904-es megállapodás — mivel nem említi Kínát — úgy értelmezhető, hogy Tibet már ebben az időben is független államként, önállóan kötött szerződést egy harmadik országgal. Ilyen értelemben - csakúgy, mint az 1913-as tibeti-mongol megállapodás — annak bizonyítéka, hogy a mandzsu dinasztia uralmának utolsó évtizedében, illetve annak bukása utánis Tibet független állam volt, ami a 20. század második felében kibontakozó, Tibet szuverenitását tárgyaló vitában komoly érv Kína álláspontjával szemben. Az mindenesetre kijelenthető, hogy a teokratikus mongol államhoz hasonlóan amandzsuk bukása után, a tibeti kormányzatis mindent elkövetett a Kínától való függetlenedés elérése érdekében. Ehhez mindkét országnak egy harmadik hatalom segítségére lett volna szüksége, ami Mongólia kapcsán megvalósult, Tibet azonban fokozatosan elvesztette jelentőségét, és a brit ázsiai gyarmatbirodalom összeomlása után esélye sem volt arra, hogy az angolok által kikényszerített egyezményt eszközként használhassa saját céljai érdekében. 551 1907. augusztus 18-án, Szentpéterváron. 152 Utóbbi angol szövegét is közreadja: BELL 1992: 287-289. 153 Az orosz és a tibetikormány között 1904 után sem szakadt meg a kapcsolat. Számos hivatalos és titkos üzenetváltás bizonyítja, hogy az oroszok folyamatosan tájékozódtak a tibeti helyzetről, és az angolokkal kötött megállapodásuk kidolgozásakor, egy Közép- és Belső-Ázsiára vonatkozó általános rendezésben gondolkodtak. BELov 2005. 42
