Page 38 [38]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG közvetve az angol érdekeket is, hiszen a megállapodás egy új bánya megnyitását is rögzítette, gátolva ezzel az angol koncessziók kihasználását. Japán már ekkoris kész volt a katonai konfliktus kirobbantására, de végül diplomáciai vonalon rendezték a vitás kérdést. Az oroszok megkapták ugyan Mazampo kikötőjét, de Japán elérte, hogy katonai bázist nem hozhattak létre rajta." 1902-ben Japán szövetségi szerződést kötött Angliával, ?§ mely garantálta, hogya nyugati hatalom egy esetleges háborúban nem támogat harmadik országot Japánnal szemben. A szerződéskötés lehetővé tette, hogy 1903. december 31-én Japán magabiztos, éles hangú jegyzéket juttasson el az orosz kormánynak. Ebben követelte az orosz csapatok azonnali kivonását Kínából, melyet természetesen a másik fél nem volt hajlandó megtenni. Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy 1904 februárjában kitört az orosz-japán háború." A japán hadsereg betört a Liaotung-félszigetre, a flotta pedig 1904. február 8-án megtámadta a Port Arthurban állomásozó orosz távol-keleti flottát, és egyik győzelmet aratta a másik után." Az orosz hadsereg rövid idő leforgása alatt megsemmisítő vereséget szenvedett, majd a flotta elvesztése a Csuzima-szorosban"? végképp távol-keleti terveik végét jelentette. Az orosz-japán háborút lezáró békét Iheodor Roosevelt közvetítésével Portsmouth-ban írták alá 1905. szeptember §-én."" A békeszerződésben rögzített megállapodás értelmében Japán megkapta Koreát, Mandzsúria jelentős részét, a Liaotung-félszigetet és Oroszország dél-mandzsúriai vasúti koncesszióit is.!! Így Kelet-Ázsiában egyértelműen vezető pozícióra tett szert. Emellett egy másik tényező is tovább fokozta a feszültséget Oroszországban. Az 1904-1905-ös háborút követően a japánok nagyobb területeket foglaltak el Észak-Kínában, és azzal, hogy Japán Koreában!? és Ázsia északkeleti részén közvetlenül is képes volt érvényesíteni akaratát, elérhető közelségbe került számára a szárazföld belseje, így Mongólia, sőt a békeszerződés titkos megerősítései (1907, 1910, 1912) következtében Belső-Mongólia is a kezükbe került. Így természetesnek mondható részükről az igény, hogy — a mandzsuk gyengeségét kihasználva - tovább terjeszkedjenek észak felé. A végnapjait élő, katonailag rendkívül gyenge mandzsu császárság nem tudta megakadályozni a japánok előretörését. 55 GUBANYI 1907: 143. 126 1902. januär 30. MARCH 1996: 179. 7 Igaz, a japän miniszterelnôk és a kormänyzat mérsékeltebb politikusai a konfliktus elkerülése mellett voltak, de a végső döntést meghozó Császári Tanács mégis a fegyveres megoldás mellett tette le a voksát. A háborúhoz lásd: RosTUNovA 1977: 110-111. 1905. január 1-én Port Arthur is elesik, március 10-én a japánok bevonulnak Mukdenbe. LINCOLN 1994: 253-254. 1905. május. A hajóhadat Rozsgyetszkij tengernagy vezette. Az orosz Balti-tengeri flotta Afrika megkerülésével több hónapos út után ért a térségbe, így nem csoda, hogy a holtfáradt, dekoncentrált haderőt rövid idő alatt elsöpörte a japán flotta. LINCOLN 1994: 255. 130 March szeptember 6-ot ír. MARCH 1996: 183. 8! ROSTUNOVA 1977: 363-368. 132 Japána Koreával kapcsolatos célját csak az orosz-japán háború lezárása után érte el. 1905-ben megszerezte Anglia és az USA egyetértését, és Koreát teljes fennhatósága alá vonta. Öt évvel később pedig kinyilvánította, hogy Korea a Japán Birodalom része. CsoMA 2018: 112-118. 128 129 36
