Oldal 30 [30]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG veges buddhizmus elterjedésében, a szervezet kiépítésében Mongóliában." A mai Mongólia területén ilyen fontosabb kolostor az 1727-1736 között építtetett és a jebtsundambának adományozott Amarbajaszgalant (Amarbayasgalant) kolostor, vagy az 1760-as években építtetett Dambadardzsa (Dambadarjaa) kolostor, de a sort természetesen tovább folytathatnánk. A császárok mellett a mongol főlámák is számos templomot és kolostort hoztak létre, így a 17-19. században ezek száma látványosan növekedett, és a huszadik század elejére egész Mongóliában elérte a csaknem hétszázat."" A kolostorok egymástól többé-kevésbé függetlenül, önálló egységekként működtek, az egyes kolostorokban élő lámák gyakran csak zarándoklataik során találkoztak a máshol élő szerzetesekkel. Az egyetlen összekötő kapocs közöttük maga a vallás, illetve adminisztratív értelemben a mongol buddhizmus vezetője, a bogd gegeen volt. A kolostorok számának gyarapodásával párhuzamosan azok gazdasági jelentősége is folyamatosan növekedett." 1639-ben az akkor már szentként tisztelt, de szakrális hivatalt be nem töltő Öndör Gegeen számára a mongol előkelők saját alávetettjeik közül 32 pásztorcsaládot adományoztak." Ez volt az első alkalom Mongólia történetében, hogy világi alattvalók egyházi méltóság fennhatósága alá kerülve egy új, a világi előkelők alávetettjeitől jól elkülöníthető társadalmi csoport, a shabi (shav’)*’ képviseldivé lettek. A későbbiekben ezek azadományozások általánossá váltak, " és a Mongólia feletti teljes mandzsu irányítás kiépítése után, a mandzsu császárok a kolostorok alapításával együtt — azok fenntartására és kiszolgálására — pásztorcsaládokat adományoztak." A mandzsu uralom időszakában létszámát tekintve ez a társadalmi csoport növekedett a leglátványosabban. A folyamat érzékeltetéséhez elég, ha csak a mongol főláma közvetlen fennhatósága alá tartozó területen élő egyházi alávetettek számának változását tekintjük át: míg 1764-ben létszámuk 20 000 fő volt, alig több mint hatvan évvel később, 1825-ben ez a szám már 110 ezerre emelkedett, és az autonómia időszakáig még tovább növekedett. 1723-ban a mandzsu kormányzat új közigazgatási egységet is 53 BANJARAGCH — SAINKHUU 2004; TSEDENDAMBAA 2009. 8 GomBoyjav 1981: 23. ss A MongolÁllami Központi Levéltár M-85 szám alatt nyilvántartott, csaknem 4000 mandzsu kori dokumentumának jelentős része elsősorban kolostori nyilvántartások, adóztatás, egyházi adományok adatait tartalmazza. 86 ICHINNOROV 2005: 23; CHOINKHOR 1995: 9. §7 A mong. shabi, halha shav" (kb. világi tanítvány) a kolostor, illetve a főláma ellátására rendelt alávetett pásztor. Ez a társadalmi réteg a második mongol buddhista megtérés idején, a 17. század közepén jött létre. Első alkalommal 1639-ben hallunk róluk, amikor a halha aimagok (akkor egy kán fennhatósága alá tartozó terület, ma megye) kánjai önként 32 pásztorcsaládot adományoztak Öndör Gegeennek (1635-1723), a mongol buddhizmus első főlámájának. Hasonló neve (mong. Yeke Sabi, halha Ikh Shav’) volt a később a mongol buddhizmus vezetőjének elismert főláma, a bogd gegeen fennhatósága alá tartozó területnek, ami a mai Mongólia Arkhangai, Bulgan és Khövsgöl megyéinek bizonyos területeit foglalta magában, és 1723-ban vált külön a világi adminisztrációtól. Részletesebben lásd: SZILÁGYI 2011: 67-68. 88 ALTANZAYA 2011: 103-114. 59 SZILÁGYI 2001: 202-209. 28
