Oldal 28 [28]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG tartoztak. A 20. század hosszas politikai csatározásaiban egyedül Külső-Mongólia volt képes visszaszerezni függetlenségét. Sőt itt kell hangsúlyoznunk, hogy bár a halha területek egy külső hatalom általi leigázása a mongol történelem kevésbé dicsőséges korszakát jelenti, a mandzsu hatalom konszolidációja után olyan egységbe szervezte azitt élőket, amely a korábbi széttagoltság után lehetővé tette, hogy egységes államként próbálják megszerezni és megtartani függetlenségüket a 20. század első évtizedeiben. A Góbi sivatagtól délre eső mongol területek ma Kína autonóm tartományaként képezik az ország részét, de a 20. század kínai betelepítési politikájának köszönhetően ma már kisebbségbe kerültek itt a mongolok. A mongol buddhista vallás és kolostori rendszer a mandzsu fennhatóság idején A Cing császárok már a dinasztia uralkodásának kezdeti szakaszában felismerték a tibeti eredetű lámaizmus mongóliai elterjesztésében, illetve a buddhista vallás támogatásában, a kolostori rendszer kiépítésében rejlő lehetőségeket. A mongolok feletti hatalmuk konszolidálásának érdekében 1911-ig tartó uralmuk idején, gyakorlatilag hasonló céllal használták a vallást, mint a 16-17. században a mongol területek újraegyesítésére törekvő korábbi mongol riválisaik. A fennhatóság fegyverrel történő megszerzése után a hatalom kiépítésében, megtartásában, sőt legitimálásában jelentős segítséget nyújthatott számukra a buddhista kolostori rendszer." A mandzsuk az 5. dalai láma halála és a Tibet feletti befolyás megszerzése után közvetlen befolyást próbáltak gyakorolni a dalai és apancsen lámákra is, akik alkalom adtán közvetlen császári parancsra avatkoztak be a mongol belpolitikába. Az 1755-1757 között kirobbant mandzsuellenes felkelés leverése és a második mongol főláma halála pedig olyan lehetőséget teremtett hatalmuk további kiterjesztésére, amit nem hagyhattak kihasználatlanul. Pozíciójuk immár lehetővé tette a mongol belügyek, így a mongol buddhista kolostori rendszer közvetlen befolyásolását is. Bär Öndör Gegeen (1635-1723), az első mongol főláma a mongol kultúrtörténetet is jelentősen befolyásoló tevékenysége mellett törekedett a mandzsu udvarral való jó kapcsolat kialakítására is, a második újjászületés már nem állt ki egyértelműen a dinasztia mellett. Az ojrátok mandzsuellenes felkelése idején tanúsított bizonytalankodása, erőtlen próbálkozása a Oing-dinasztiától való elszakadásra és az oroszokkal történő kapcsolatkeresése rádöbbentette a császári udvart arra, ” Mint korábban említettük, a mandzsu császári legitimációnak és szertartásrendnek része volt Kínábanis a buddhista hagyomány. Erre vonatkozóan lásd: PERDUE 2005; ELVERSKOG 2006. Ugyanakkor széles körben elterjedt értelmezés, hogy amandzsuk csupán a mongolok pacifikálása érdekében terjesztették a buddhizmust. Ha volt ilyen szándékuk, akkor ez elsősorban nem azt jelentette, hogy a jámbor mongol lámák majd nem fognak fegyvert a mandzsu hódítókkal szemben, talán fontosabb, hogy a kolostori kiváltságok adományozásával a világi közigazgatásból kiszorult mongol előkelők kárpótlására is felhasználták a vallást. 26
