Oldal 26 [26]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG pancsen lámát, hogy a mongol egyházfő újjászületését ne Mongóliában, hanem Tibetben keressék és találják meg." 1756-ban a mandzsu udvar a kazakokkal is felvette a kapcsolatot Amurszana és a felkelők teljes elszigetelése érdekében. Arra ösztönözte őket, hogy indítsanak támadást a felkelők ellen, és Amurszana korábbi szövetségesét, Ablait (1711-1781) is utasította a támadásra. Bár Ablai nem tett eleget a felszólításnak, 5 nem nyújtott több segítséget a felkelőknek sem. Amurszana ekkor kénytelen volt az oroszokhoz fordulni, de ő sem járt több sikerrel, mint korábban a halha követek. Az egyetlen eredmény - ha ezt annak lehet nevezni - az volt, hogy Oroszország hajlandó volt megnyitni határait az ojrátok előtt." Amurszana 1757 elején egyetlen megmaradt szövetségesével, Csingundzsavval próbálta felvenni a kapcsolatot. Egyedüli esélyük egy jelentősebb siker elérésére az lett volna, ha képesek egyesíteni seregeiket. Mivel a térségbe vezényelt első mandzsu haderő jelentős része akkor még ojrát területeken tartózkodott, a Cing-udvar korábbi, jól bevált taktikájához folyamodva ismét a mongolokat fordította egymás ellen. Az egyesülés megakadályozása érdekében Csingundzsav ellen vezényelt császári csapatok jelentős részét a csahar mongolok adták, bizonyítva ezzel, hogy a legkorábban hódoltatott belső-mongol területek milyen szorosan kapcsolódnak a mandzsu dinasztiához. A második mandzsu sereg a két felkelő csapatainak egyesülését sikeresen megakadályozta, és miután Csingundzsav 1757. január 12-én meghalt," Amurszana egyedül volt kénytelen szembenézni a nagyjából háromszoros mandzsu túlerővel." Az első ütközetekben a felkelők jelentős vereséget szenvedtek, Amurszana emiatt észak felé próbált menekülni, deitt újabb meglepetéssel szembesült. Korábbi támogatója, Ablai a Kazak Középső Horda kánja lett, és így mint formálisan a mandzsu császár alattvalója fegyverrel fogadta a felkelőket. Amurszana a nehézségek ellenére sikeresen elérte az orosz területet, ahol a cárikormány"? menedékjogot biztosított számára és a Jamisevszkij erődben telepítette le követőivel együtt. Rövidre szabott életéből azonban már nagyon kevés volt hátra. Követét, Davaa-t még útjára indíthatta egy szövetségkötési javaslattal a cári udvarba, a választ azonban már nem várhatta meg, mert 1757. szeptember 21-én 35 éves korában himlőben elhunyt." Halála után a mandzsu seregek akadály nélkül foglalhatták el az ojrát területeket, és tették most már végérvényesen a Mandzsu Birodalom részévé. A mandzsuk 1757. június 14-én elfogták a cárnő ojrát felkelőknek szóló válaszát, melyben felelevenítette korábbi álláspontját, miszerint, ha Amurszana hajlandó elfogadni az orosz 7 SZILÁGYI 2004: 15. 68 DALAI2006: 254. 69 BERHOLZ 1993: 390. 7 BERHOLZ 1993: 394. 71 OcHIR 2004/4. kétet: 151. A harcokrél részletesen lásd: PERDUE 2005: 270-289. 7 Amurszana az új szövetség megkötése érdekében még 1757 januárjában küldött követséget Davaa vezetésével Szentpétervárra, hogy tárgyaljon a cári kormánnyal. BERHOLZ 1993: 397. 7 CHIMITDORZHIEV 1979: 57. 24
