Oldal 25 [25]
OCR
MONGOLOK A PREMODERN KORBAN 1741-1762) hajlandó támogatni a halhák függetlenségi törekvéseit." A kapcsolatfelvétel megis történt 1756-ban, a cári kormány szibériai képviselője tájékoztatta a cárnőt a mongolok kéréséről, azonban támogatásra innen sem számíthattak. Az orosz csapatok jelentős része ekkor Európában volt lekötve a hétéves háborúban, így a cári kormány megpróbált minden jelentősebb konfliktust elkerülni a Oing-dinasztiával. A mongolok hiába próbálták az oroszokat céljaiknak megnyerni, nem jártak sikerrel, s bár az előző évben volt lehetőség az orosz álláspont megváltoztatására, ? erre ekkor már nem volt esély. E titkos tárgyalásokkal párhuzamosan Csingundzsav halha kán kiállt a felkelés mellett, és levélben közölte a mandzsu császárral, hogy nem ismeri el fennhatóságát. Ugyanakkor egy nagyjából 2000 fős sereg élén"! nyílt szervezkedésbe kezdett.® Megpróbált egy előkelői gyűlést, kurultájt összehívni, ahol egy mandzsuellenes szövetség alapjait szerette volna létrehozni, és felvette a kapcsolatot Amurszanával, illetve a mongol főlámával, aki az előző megtestesülés tevékenysége és az általa kivívott tisztelet következtében akár a halha előkelők egységének megteremtője, és így közvetve az események kulcsa is lehetett volna. Nem véletlenül állította Jakobi, a cári kormány szelenginszki megbízottja: , Ahol a jebtsundamba kutugtu, ott van Mongólia, és ahol Mongolia, ott van a jebtsundamba.”* Amint a mandzsu uralkodó hírét vette Csingundzsav függetlenedési törekvéseinek és annak, hogy ő is kereste a kapcsolatot a mongol főlámával, azonnal kisebb csapatot küldött a bogd gegeen , védelmére", s ezzel gyakorlatilag teljesen elszigetelte őt. E védőőrizettel elérte, hogy ne avatkozhasson be az eseményekbe, és egyúttal konzerválta a mongolok megosztottságát. Így, ha kevésbé jelentős mértékben is, mint a korábbi megtestesülés, de a második jebtsundamba is hozzájárult a mongolok feletti mandzsu hegemónia kialakulásához. A mongol főláma 1757-ban bekövetkezett halála után, amongol buddhista kolostori rendszer irányítása közvetve a mandzsu császár befolyása alá került. Hatalma lehetővé tette, hogy parancsban utasítsa a dalai és 6 ZLATKIN 1975: 103-104. 61 Hétéves háború: 1756-1763. Gyakorlatilag az európai hatalmi viszonyok tjraértékeléséért folyik, elsősorban a brit hatalmi pozíció gyengítéséért és osztrák részről Poroszország elszigeteléséért. Erzsébet cárnő 1756-ban a Versailles-i szerződésben csatlakozik a francia- osztrák szövetséghez. A háború az európai hatalmi struktúrák átalakulását eredményezte: bár területi változásokat nem sikerült elérni, Poroszország hatalmi szerepe és Oroszország európai befolyása jelentős mértékben növekedett. Bár az orosz vezetés kijelentette — elsősorban a korábban kötött orosz-mandzsu szerződésekre hivatkozva -, hogy az Ojrát Kánságból az orosz területekre költözőket kiszolgáltatja, 1755-ben néhány mongol kérése, mely szerint szerettek volna a cár alattvalóivá válni, erősen megingatta ezt az álláspontot. A cári kormány el is küldött egy nyilatkozatot a Lifan Yuan hivatalba, melyben jelezte, hogy Oroszország az Ojrát Kánságot önálló államnak ismeri el, mely nem tartozik a mandzsu fennhatóságú területek közé. A helyzet azonban egy év alatt jelentősen változott, és a halháknak 1756-ban már nem volt lehetőségük a támogatás megszerzésére. 8 DALAI2006: 237. 68 ZLATKIN 1964: 455. 65 OcHır 2004/4. kötet: 151-156; PERDUE 2005: 278-279. 6 BERHOLZ 1993: 393. 62 23
