Oldal 23 [23]
OCR
MONGOLOK A PREMODERN KORBAN Az ojrát területek függetlenségének elvesztése A 18. század elejére az Ojrát Kánság maradt az egyetlen, még független mongol terület. Galdan és utódai mindent elkövettek annak érdekében, hogy az elszenvedett vereségért revansot vegyenek. A századforduló az ojrátok és mandzsuk összecsapásától volt hangos. Ezek színtere részben a halha területek, részben Tibet voltak, ahol bár az ojrátok képesek voltak részleges sikereket elérni, végül mégis kénytelenek voltak meghátrálni a mandzsuk előtt. Ekkor már mindkét szembenálló fél folyamatos kapcsolatot tartott fenn Oroszországgal, hiszen elemi érdekeik fűződtek ahhoz, hogy ellenségeik oldalán ne avatkozzon a konfliktusba. A diplomáciai egyeztetések ismét csak a Qing-hatalomnak kedveztek. I. Péter orosz cár az ojrát-mandzsu ellentétet megpróbálta saját javára fordítani, és többször felajánlotta segítségét Cevanrabdan ojrátkánnak (1643—1727, uralk. 1697-1727)" azzal a feltétellel, ha a kán csatlakozik az Orosz Birodalomhoz. Az ojrátok még a század első évtizedeiben területeket próbáltak szerezni az oroszoktól. Cevanrabdan több követségetis küldött a szibériai vajdákhoz, melyek hangsúlyozták, hogy a krasznojarszki, kuznyetszki, tomszki terület, vagy a Baraba sztyeppe egykor ojrát terület volt, így az oroszoknak el kellhagyniuk azt. Az ojrátok 1709-1710-ben ugyan sikertelenül, de meg is támadtak néhány dél-szibériai erődöt." I. Péter már 1713-ban megparancsolta a szibériai kormányzónak, Matvej Gagarinnak, hogy vegye fel a kapcsolatot az ojrát uralkodóval és rendezze a vitás kérdéseket." Ez akkor még nem sikerült, de a nézeteltérés tisztázására az ojrátok tibeti veresége újabb lehetőséget nyújtott. 1722-1724 között az Iván Unkovszkí vezette orosz misszió volt az utolsó, mely megkísérelte az ojrátokat orosz fennhatóság alá vonni."" I. Péter parancsa arra vonatkozott, hogy próbáljanak aranylelőhelyeket feltárni az ojrát területeken, de emellett a szövetségkötés lehetőségét sem zárták ki. Cevanrabdan korábban már két orosz sereget is visszavert, ennek ellenére nem zárkózott el véglegesen egy esetleges megállapodástól sem. Unkovszkíj feladata ennek elérése volt, azonban rosszkor érkezett, hiszen Kangxi császár halálával az ojrátok pozíciója lényegesen javult. Az oroszok ajánlata ismét fegyveres segítség és egy Ajukival kötött szerződéshez hasonló megállapodás volt, de amár hagyományosnak mondható forgatókönyvnek megfelelően az ojrát kán ismét elutasította az orosz területhez való csatlakozást." Bár a mandzsu császárokis elkövettek mindent annak érdekében, hogy fegyveres támogatást kapjanak az oroszoktól, sem I. (uralk. 1682-1725), sem II. Péter (uralk. 1727-1730) nem volt hajlandé katonai erővel támogatni a mandzsu előretörést, sőt taij címet adományozott. 34-en a közigazgatásban is résztvevő jazag noyon címet kaptak. SONOMDAGVA 1961: 71; OCHIR 2004/4. kétet: 120. * ToéTH 2023: 110. A kan neve egyes atirasokban Tsewang Rabtan. * BERHOLZ 1993: 309. # PERDUE 2005: 211. °° Dara12006: 186. Perdue közli a tárgyalás jegyzőkönyvének egyes szakaszait is. PERDUE 2005: 224-225. 21
