Oldal 22 [22]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG egy szélesebb összecsapássá terebélyesedett. A Dzsaszagtu oldalán a háborúba avatkoz6 ojrat Galdan kan (uralk. 1671-1697) jelentés sikereket ért el a halha területen, ezért a támadásoknak addig önerőből ellenálló másik kánság, szintén külső segítség bevonását tervezte: felmerült a szövetségkötés a mandzsukkal, sőt az ebben az időben a mongolok által lakott terület északi határain már megjelenő oroszokkal is. A Tüsijetü Kánság végül a mandzsu szövetség kialakítása mellett döntött, amiben nem kis szerepe volt a mongol főláma politikai állásfoglalásának is. A mandzsuk a hetvenes évek végére már végeztek a Ming-ellenállás felszámolásával, gyakorlatilag Kína egész területét birtokolták, így volt erejük és lehetőségük a Tüsijetü kän kérésének eleget tenni. A halha belviszályba - illetve ekkor már az ojrát-halha háborúba - törtent beavatkozäsuk hamar eldöntötte a kérdést, 1690 szeptemberében döntő vereséget mértek Galdanra." A mandzsuk így elérték céljukat, Halha-Mongólia hódoltatásának legfőbb akadályát, az ojrátokat legyőzték, meggátolták, hogy az oroszok érdemben beavatkozzanak a mongol területeken folyó küzdelembe, ? és Tibetet is kizárták a játszmából, hiszen a fegyverrel elfoglalt területeken a dalai láma már csak a buddhista valláson keresztül tudott némi befolyást gyakorolni rájuk. A Galdan felett aratott győzelem után eljött az idő, hogy az új helyzetet a régi szokásnak megfelelő módon szentesítsék. A mandzsu—-mongol szövetség létrejöttét — gyakorlatilag a halha területek mandzsu fennhatóság alá vonását - az 1691 májusában? Dolon norban (halha Doloon nuur) összehívott kurultáj mondta ki." Itt a halha kanok hódolatát fogadó mandzsu uralkodó, Kangxi (1654-1722) mellett mar a jebtsundamba is ott allt, jelenlétével képviselve a buddhizmust és elismerve a mandzsuk Halha-Mongólia feletti fennhatóságát. Az a tény, hogy a mongol előkelők a bogd gegeen vezetésével fogadták el a mandzsu fennhatóságot, a buddhista vallás és a császár egyfajta szövetségét, együttműködését vetítette előre, egyúttal felidézte azt a mongol történeti hagyományt, amit , két törvény"-ként ismerhetünk, és amely a világi és szakrális hatalom egymás mellett élésére, együttműködésére utal." Ezzel Halha-Mongólia történetének egy korszaka lezárult, s egy új kezdődött, amelyben a mongol buddhizmus vezetőjeis - elvesztve önállóságát -, amindenkori mandzsu császár alattvalójává vált." * DaraA12006: 148-153. ® Ebben meghatärozö szerepetjätszott az 1689-ben megkötött nercsinszki szerzödes, amelyben első alkalommal rögzítették az orosz-kínai (mandzsu) befolyási területeinek határát. A tanácskozás pontos idejére vonatkozóan eltérőek az adatok. A mongol feldolgozások a császár érkezését a 4. hónapra teszik. OCHIR 2004/4. kötet: 120. * Akurultäjt Kubilaj kän regi birodalmi fővárosában, Shangduban tartották 1691. május 29. és június 3. között. Vö. HALKOovIC 1985: 9-10. Ennek jelentőségére az 1911-ben létrejött Teokratikus Mongol Állam tárgyalásakor még érdemes visszatérni. A mandzsu császár az esemény tiszteletére számos kiváltságos címet adományozott a mongol előkelőknek. Később ezek a kínai eredetű címek lettek a mandzsu kori mongol társadalmi hierarchia alapjai. Öten chin van, 6 fő jün van rangot kapott, ezenkívül 3 beil, 7 gün, 6 tergüün 43 45 46 20
