Page 20 [20]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG későbbiekben a mongol nagykáni címmé vált, sőt a mandzsu dinasztia bukása után a függetlenségét kinyilvánító Külső-Mongólia uralkodójának egyik titulusa is lett." A halha-mongol területek hódoltatása A mandzsuk belső-mongóliai"! térnyerése csak még jobban felértékelte a Góbitól északra eső mongolterületek fontosságát. Kérdés volt, vajon sikerül-e ezeket halha fennhatóság alatt megtartani, egyesíteni, vagy ezek is külső befolyás alá kerülnek. A 17. század közepétől már a szibériai területeket addigra jórészt elfoglaló cári orosz birodalommal is számolnia kellett annak, aki a halha területekre vetett szemet. Ugyanakkor ebben az időben - elsősorban a tibeti közvetítéssel újra e területre érkező buddhizmus terjedésének, az ún. második mongol buddhista megtérésnek köszönhetően - Tibet befolyása is érezhetően növekedett nem csak a déli-mongol, de a halha és az ojrát területeken is. Ennek köszönhetően a mongolok és Tibet kapcsolata kölcsönösen hatott az adott területek belpolitikai életére is. A tibeti gelugpa? rend ebben az időben vívta harcát a rivális buddhista rendekkel befolyása kiterjesztése érdekében, és ez 1642-ben a hosut-mongol Güsri (Güüsh 1582-1655) segítségével sikerült is nekik. A mongol kánnak köszönhetően a dalai láma Tibet világi trónjára ülhetett. A hatalmi harcok olyannyira szorossá tették a gelugpa rend és a mongolok kapcsolatát, hogy ez egyes mongol nemzetségeket is egymás ellen fordított. Épp a halha terület feletti fennhatóság megszerzéséért fokozatosan kibontakozó harc időszakában erősödött meg a buddhizmus befolyása. A halha kánok - az egymással szemben olykor felszínre törő ellenségeskedéseiket is félretéve — 1639-ben közösen nyilvánították a mongol buddhizmus első megtestesült lámájának a Tüsijetü kän (Tüsheet khan Gombodorj, 1594-1955) fiät, Öndör 3° Halha Bogd khaant Mongol Uls. („Szentkäni Mongölia”). 3 A kifejezés itt már a Góbitól délre eső mongol területeket jelenti, és arra a mandzsu korban meghonosodott rendszerre utal, amikor a sivatagtól északra eső központi mongol szállásterületet — nagyjából a mai Mongoliat — küls6-, még a déli - kínai magterülethez közelebb eső vidéket - belső-mongol területeknek nevezték. Ez a rész képezte az 1947-től létrejött kínai Belső-Mongol Autonóm Tartomány alapját. 32 A Tsongkhapa (blo-bzang grags pa, 1356-1419) ältal alapított reformált buddhista rend, a sárga süvegesnekis nevezett , erényes rend" a dge lugs pa elsősorban a dalai lámák hatalomra kerülése után lett a belső-ázsiai buddhizmus meghatározó rendje. 1565-ben Dondup Tseten Dorje (?-1620) a tibeti Tsang tartomány kormányzója lett, mely hagyományosan a renddel szemben álló karma pa rend hátországának számított. Már hatalomra kerülésekor baráti kapcsolatot alakított ki a csogtu mongolokkal. 1635-ben a hosut mongolok a dalai láma ellenfeleit támogató mongolok ellen fordultak, és 1637-ben az ezekben azévekben az Ojrát Kánság létrehozásával foglalkozó Erdenibátor huntaidzsi (Erdenebaatar khuntaij, ?-1653) és a torgut Örlög támogatásával Kukunor közelében össze is csaptak velük, de később tárgyalásos úton rendezték a nézeteltéréseiket. Arsalang, a csogtu serege akkori vezetője, nem volt hajlandó tovább harcolni a dalai láma ellen, sőt személyes találkozásukon ígéretet tett, hogy soha nem támad a gelugpa rend ellen. Ezt a lépését az apja árulásnak minősítette, és ezért bérgyilkosokkal ölette meg. SHAKABPA 2000: 98-99; TAUPIER 2015: 28. 33 18
