Oldal 10 [10]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG nagyjából 120 évéről — beszélünk, elkerülhetetlen egy hangsúlyosabb külpolitikai perspektívájú megközelítés. A kötet megírásakor felvetődött a kérdés, hogy e rövid összefoglalásban vajon milyen mértékben érdemes kitérni Mongólia nemzetközi környezetére, illetve a 20. századot közvetlenül megelőző történeti korszakra, a mandzsu hódoltság időszakára. Ahogyan fentebb már utaltunk rá, Mongólia 20. századi mozgásterének alakulásában mindkettő meghatározó szereppel bírt. A mongol történelem, politika- és társadalomtörténet sem érthető meg, beszélhető el a régió és a világ keretrendszereit, konfliktusait vagy szövetségi viszonyait ignorálva. Ezen okok miatt itt egy hosszabb - bár korántsem mindenre kiterjedő — bevezető fejezetet szenteltünk a mandzsu kornak, illetve a térségben érdekelt országok Ázsia-politikájának a 19-20. század fordulóján. A mongol népek a 17. század végétől fokozatosan két, egymással rivalizáló nagyhatalom befolyási övezetébe kerültek. Északról a 16. század közepétől keleti irányba terjeszkedő cári Oroszország szibériai hódításai következtében, szinte körülölelte Mongóliát. Délen pedig ott volt a mandzsu dinasztia uralma alatt álló Kína, ami a 18. század közepétől uralta Belső-Ázsia mongolok lakta területét. A mandzsu kor a korábbi széttagoltság után egyfajta egységet, politikai stabilitást hozott a területre - miközben nyilvánvalóan folyamatosan jelen volt a megszállóktól való függetlenedés igénye —: megtörtént a közigazgatási rendszer átszervezése, és létrejött az a társadalmi struktúra, amely az 1921-es forradalmat követő átalakulásig meghatározta a mongol kánságokat. A mandzsu kor jelentőségét szűkebb témánk szempontjából az adja, hogy hatása az utolsó kínai császári dinasztia 1911-ben bekövetkezett bukása utánis érezhető volt, akár az adminisztrációs rendszert, akár a társadalom rétegződését, akár a korszakban megerősödött buddhista kolostori rendszer társadalmi és politikai szerepét tekintjük. Az 1911-benlétrejött Szentkáni Mongólia (Olnoo Örgögdsön Bogd khaant Mongol UIls) időszakában a mongol buddhizmus és buddhista kolostori rendszer hatalma, társadalmi és politikai befolyása csúcsára ért. A 16. század utolsó harmadában indult második mongol buddhista megtérés, és a mandzsu kor folyamatos építkezése utan, a vallas a mongol kultura elidegenithetetlen részévé, a mongol buddhizmus vezetője pedig a magát függetlennek tekintő mongol állam kánjává vált. Az 1911ben létrejött teokratikus mongol állam időszaka sok tekintetben a mandzsu kor folytatása volt, amelynek utolsó szakaszában már Oroszország és Kína versengett egymással a Mongólia feletti fennhatóságért. Az 1921-ben kirobbant Kína ellenes felkelést, illetve az új politikai rendszert kialakító forradalmat követő szakasz egyértelműen a szovjet-orosz hegemónia korszaka, hiszen ekkor Kína már képtelen volt érdekeit eredményesen képviselni a térségben. Egyúttal azonban azis kijelenthető, hogy annak az államnak a létrejöttében, amelyet ma Mongóliaként ismerünk, alapvető szerepe volt a két szomszédos nagyhatalom által kötött politikai alkuknak is. Hasonló okok miatt érdemes kitérni a 19-20. század fordulóján a térséget jellemző nemzetközi környezet kissé részletesebb bemutatására is, hiszen az ebben 8
