Oldal 115 [115]
OCR
IV. HINDÍ, HINDU, BOLLYWOOD A felhasználók alkothatnak nagy létszámú WhatsApp csoportokat is, ahol az összes csoporttagot egyszerre lehet elérni egy üzenettel, ráadásul a felhasználó beleegyezésére sincs szükség ahhoz, hogy hozzáadják egy csoporthoz. Pontosan emiatt nagyon népszerű az alkalmazás a hagyományos indiai nagycsaládok, nagy baráti társaságok, iskolai évfolyamok, munkahelyek körében. Az ártalmatlan és személyes tartalmak mellett azonban gyakran továbbítanak felvételeket különböző erőszakos cselekményekről, amelyekben hindu szélsőjobboldali elemek muszlimokat és dalitokat vernek és aláznak meg csoportosan, amelyre az ürügyet általában olyan rémhírek szolgáltatták, mint hogy az illető marhahúst fogyasztott vagy szállított. Ezen kívül gyakori még az is, hogy muszlimokat a , Dzsaj Srí Rám" skandálására kényszerítik, amely egyenlő hitük megtagadásával és a hindu vallás felsőbbrendűként való elismerésével (Banaji — Bhatt 2019: 9). A hétköznapi atrocitások és gyanúsítgatások nem ritkán fulladnak ellenségeskedésbe vagy erőszakba, de sok esetben a következmények sokkal hosszabb távúak, mint egy konkrét erőszakos cselekmény lezajlása. Különösen jelentőségteljes eset, amely az Uttar Pradés tagállambeli Muzaffarnagarban a WhatsAppen továbbított álhírek nyomán fajult erőszakká a 2013-ban. A tagállami választásokra készülve a BJP és RSS helyi szervezetei az előző fejezetben említett szerelmi dzsiháddal kapcsolattal kapcsolatos álhíreket kezdtek szisztematikusan terjeszteni, abban reménykedve, hogy a hagyományos és erős kasztöntudattal rendelkező falusi lakosok között egyfajta morális pánikot tudnak generálni. Különböző , ismeretterjesztő" nagygyűléseket szerveztek és a közösségi médiát, különösen a WhatsAppet is bevetették akampányban. A fő üzenet az volt, hogy felhívják a figyelmet a szerelmi dzsihád létezésére, valamint hangsúlyozzák veszélyeit. Az álhírkampány szerint a szerelmi dzsihád általában azokban a mobiltelefonboltokban veszi kezdetét, amelyet fiatal muszlim férfiak üzemeltetnek. Itt cserkészik be a hindu lányokat, akiket aztán majd később meggyőznek, hogy szökjenek meg a családjuktól, és térjenek át az iszlámra. A kampány odáig vezetett, hogy nemcsak sok, muszlimok által vezetett mobiltelefonbolt ment tönkre, de voltak falvak, ahol eltiltották a lányokat a mobiltelefon használatától. Később egy hindu és egy muszlim csoport összeveszett egy motorbiciklin, aminek következménye az lett, hogy egy muszlim férfi meghalt, majd pedig rokonai bosszúból megölték a hindu gyilkosait. Nem kellett sokat várni arra, hogy az agitált és aggódó lakosok egymásnak essenek. A Szangh Parivár elkezdett egy olyan videót terjeszteni, amelyben tálibok lincselnek meg egy embert. Ebben azt állították, hogy ezek friss felvételek, és a környékbeli muszlimok láthatók rajtuk, amint két hindu férfit lincselnek meg azért, mert azok megpróbálták megakadályozni, hogy a húgaik a szerelmi dzsihád áldozatául essenek. Ezután nagy temetési meneteket szerveztek a meggyilkolt hinduk emlékére, és úgy alakították az útvonalat, hogy visszafelé a muszlim szomszédságokon keresztül vezessenek. A felhergelt hindu tömegek különböző muszlimellenes szlogeneket kiabáltak ( Vagy Pakisztánba mentek, vagy a temetőbe!" , Egy halottért cserébe százat ölünk"), mecseteket gyújtottak fel és muszlim házakat raboltak ki. 113
