Page 100 [100]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN történelmi személy volt-e (Ashraf 2008). Mindezek természetesen nem gátolták meg a propagandagépezet működését, hiszen a politikai hinduizmus ideológusai egyébkéntis gyakran aknázzák ki a gyorsan változó társadalmi folyamatok láttán érzett bizonytalanságból eredő félelmeket, amelyek közül a fiatalok szabad párválasztása könnyen megragadható elem (Mahaprastha 2020). A Padmaavat ([Padmävat], 2018, rend.: Sanjay Leela Bhansali) cimü film a Jodhaa Akbarhoz hasonlö hindu-muszlim szerelmi témat vetett fel, azonban tiz évvelkésőbb készült. A két film készítése között eltelt évtizedben jelentősen jobbra tolódott a politikai közbeszéd, amely jól látszik abból is, ahogy a film a hindu és muszlim szereplőket ábrázolja, és ahogy minderről a közvélemény nyilatkozott. Maga a film azt a népköltészetből jól ismert történetet mutatja be, hogy Aláuddin Khildzsi, a Delhi Szultanätus uralkodôja beleszeretett a legendas rädzspüt nemzetiségű királynéba, Padmávatíba, és megtámadta férje királyságát azért, hogy elragadhassa Padmávatít. Hiába győzte le azonban a hadjáratban a rádzspút seregeket, nem vette számításba a rádzspútok különösen szigorú morális kódexét, amelynek értelmében a férj halálát követően a még élő feleségnekis követnie kell férjét a halotti máglyára. Az özvegyégetés, vagyis a szatí gyakorlata ekkoriban még általánosnak számított a ksatrija kaszt tagjai között, így Aláuddín Khildzsíi szerelme sem teljesülhetett be, hisz Padmávati férje halálát követően azonnal máglyára lépett. Ezzel nemcsak saját, de férjének és az egész rádzspút klánnak is megvédte a becsületét. A film jelentősen különbözik a Dzsódhá-Akbar történettől abból a szempontból, hogy a muszlim vallású uralkodót velejéig romlott barbárként ábrázolják, és élesen szembeállítják a hindu vallású rádzspút arisztokrácia kifinomult eleganciájával. Összhangban a muszlimellenes hangok erősödésével az indiai társadalomban, Alauddin Khildzsi abrazolasmédja karikatüraszerüen kôveti a muszlimokrél az indiai populáris kultúrában alkotott sztereotipiäkat. Khildzsi szultänt szinte már állatiasan gonoszként ábrázolják, akit szenvedélyei és ösztönei vezérelnek. Gyakran fogyaszt nyers húst és feleségével, aki láthatóan retteg is tőle, kegyetlenül viselkedik. Megjelenése is erősíti a barbár sztereotípiákat: sötét ruhákat és prémeket visel, de mindig mosdatlan és koszos. Ezzel párhuzamosan a film nagy hangsúlyt fektet a civilizált rádzspút társadalom moralitásának ábrázolására is. Az egész történet erkölcsi győztese pedig maga Padmávati, aki végső, legnagyobb áldozatával nemcsak, hogy beteljesíti az ideális nő feladatát és önként követi férjét a halálba, de az egész állam és hindu közösség becsületét megvédi azzal, hogyinkább a halált választja, mint hogy elviselje azt, hogy a muszlim betolakodó meglássa az arcát, és ezzel megsértse az ő és a királyság becsületét. Megjelenik a szerelmi dzsihád tematikája is, és a film egyértelműen amellett foglal állást, hogy a muszlim betolakodónak nincs joga birtokolni Padmávatít, továbbá ha ezt szimbolikusan kiterjesztjük, akkor Indiát sem. Érdekes módon, a hindu vallást és kultúrát dicsőítő üzenete ellenére a film már a forgatása soránis nagy port kavart. Az előzőekben említett Rádzspút Karni Széná 98
