Seite 99 [99]
OCR
IV. HINDÍ, HINDU, BOLLYWOOD felekezetközi szerelem és házasság bemutatásán keresztül kampányol a vallási pluralizmus és szinkretizmus lehetősége és fontossága mellett. Azzal, hogy erre a harmonikus hindu-—muszlim történetre fókuszál, azt is igyekszik bemutatni, hogy India szekuláris alkotmányának évszázados társadalmi hagyományai vannak. Fontos megjegyezni azonban, hogy a békés egymás mellett élés üzenetének propagálása ellenére több olyan jelenet is szerepel a filmben, amely Dzsödhä Bäi hinduizmusát humánusabbnak és felsőbbrendűnek ábrázolja, mint Akbar iszlám hitét. Dzsódhá már a film elején kijelenti, hogy nem hajlandó áttérni az iszlámra és eltaszítani magától a szeretett isteneit. Hasonlóképp, amikor Dzsódhá és Akbar konfliktusa nyomán Akbar felajánlja Dzsódhának az iszlámban megengedett válás lehetőségét, a királyné ettől mereven elzárkózik. Dzsódhá a hindu asszonyok sírig, és ezentúl a következő hét életben tartó hűségét hozza indokként, ezzel a házasság iránti odaadást egyértelműen a hinduizmusból fakadó értékként tünteti fel. Ugyan a film így egyértelműen sokkal szimpatikusabbként ábrázolja a hinduizmust, mint az iszlámot, ennek ellenére különböző hindu szélsőséges szervezetek, mint például aRajput Karni Sena ([Rädzspüt Karni Szenä], , A rádzspút Karní istennő serege") tiltakoztak a film bemutatása ellen. Ugyan állításuk szerint a problémájuk az volt, hogy a filmben térténeti hiteltelenségek vannak, amelyek miattkárosodhat a rádzspút hercegnő megítélése, de feltételezhető, hogy igazi problémájukat a hindu nő és a muszlim férfi filmvásznon ábrázolt szerelmi viszonya jelentette (Osuri 2016). Főként annak tekintetében, hogy a hindutva ideológiája azt is megkérdőjelezi, hogy az indiai muszlimoknak egyáltalában van-e helyük a mai indiai társadalomban, különösen érzékeny pontot jelent számukra a hindu nő és a muszlim férfi közötti szerelmi kapcsolat pozitív ábrázolása. Ez ugyanis beleilleszkedik a hindu szélsőjobboldal , szerelmi dzsihádról" alkotott elképzelésbe. A kifejezés tartalma lényegében az, hogy muszlim férfiak azért udvarolnak hindu nőknek, hogy áttérítsék őket az iszlámra, és így ássák alá a hindu nemzet jövőjét azzal, hogy a hindukat kisebbséggé teszik Indiában. A szerelmi dzsihád koncepciója, amelyet elsősorban a BJP és a Szangh Parivár terjeszt, kétfajta bizalmatlansági érzést is kiaknáz, amely jelen van a hagyományosabb hindu közösségekben. Egyrészt a muszlimokkal szemben érzett látens ellenérzésekre, másrészt pedig a szabad szerelemmel és a nem elrendezett házasságokkal szembeni ellenállásra épít. Alapvető félelem a hindu feleség iszlámra való áttérése, amely által nemcsak a nőt, de születendő gyermekeit is elveszítené a hindu hit. Másodsorban pedig mivel az elrendezett házasságok az endogámia elvére épülve felekezeti és kaszt-szempontokat is figyelembe vesznek, hétköznapi körülmények között tehát nem fordulhat elő, hogy hindu és muszlim vallású felek elrendezett házasságra lépjenek. Tehát amennyiben egy hindu nő és muszlim férfi házasodnak össze, ez minden esetben a saját döntésük, és elképzelhető, hogy szembe megy a szülők és a tágabb közösség akaratával. Ez a döntés így potenciálisan megkérdőjelezi a hagyományos társadalom modelljét és elvárásaitis. Természetesen mindez Dzsódhá és Akbar esetében a legkevésbé sem volt igaz: ez a hindu-muszlim frigy politikai okokból és gondos mérlegelés után köttetett — ráadásul az sem teljesen egyértelmű, hogy Dzsódhá Báí valóban létező 97
