Oldal 97 [97]
OCR
IV. HINDÍ, HINDU, BOLLYWOOD a kormanyzati propaganda és a film is megtörtént, hősies eseményekként mutatja be a katonai manővert (Das 2019). A REVIZIONISTA TÖRTÉNELMI EPOSZ A másik, a hindutva és a filmkészítés szempontjából említésre méltó folyamat az indiai történelemnek egy sajátos, sáfrányszínű ábrázolása a filmvásznon, amelyre a Manikarnika film kapcsán már utaltunk. A film- és a történettudósok között régóta zajlik a vita, hogy a történelmi filmnek vannak-e egyáltalán kötelezettségei a történeti hitelesség felé, és ha igen, akkor mik ezek? A vita tétjét az emeli, hogy a történelmi filmektől természetesen nem lehet ugyanazt a kritikai alaposságot elvárni, mint egy történettudományi tudományos munkától, de társadalmi hatásuk mégiscsak jelentős. A film sokkal szélesebb rétegekhez jut el, és adott esetben jobban befolyásolja a történeti eseményekről alkotott közgondolkodást, mint egy könyv vagy tanulmány. Indiában ez különösen igaz, tekintve, hogy az indiai moziközönség viszonylag kevéssé van otthon az indiai történelemmel kapcsolatos vitákban: nagy tömegek iskolázatlanok, míg a középosztály körében preferált angol nyelvű oktatási intézmények pedig elsősorban a reáltudományokra helyezik a hangsúlyt, a történelemoktatás pedig inkább az európai és észak-amerikai történelemre koncentrál. További nehézséget jelent, hogy az indiai történelem korai korszakait illetően még a tudósok körében is sok a bizonytalanság. Az i. e. 3000-1000 közé datált, roppant fejlett, városias, Indus folyó mentén kialakult civilizációval kapcsolatban például alapvető problémát jelent, hogy a mai napig nem sikerült megfejteni az írásrendszerét, így csupán a régészeti leletekre támaszkodva lehet rekonstruálni a kultúra fő jellemzőit. Ez elég teret nyújt a rendelkezésre álló leletek szabad, politikai beállítottságnak megfelelő értelmezésére. Annak ellenére, hogy a történettudomány mai állása szerint az indusi civilizáció létrehozói feltételezhetően nem azonosak azzal az indo-árja népességgel, akik a Védák szerzői, és akiket a mai észak-indiai népesség elődjének tekintenek, a politikai hinduizmusnak kifejezett célja az, hogy ezt az elméletet megcáfolja. Míg a tudományos álláspont szerint tehát a védikus vallás gyökerei Indián kívül erednek, a politikai hinduizmus ezt elutasítja. A hindutvának az az érdeke, hogy a védikus civilizáció gyökereit minél korábbra vezesse vissza, illetve őshonosként ábrázolják, így a lehető leghatározottabban tudják állítani, hogy az árják India őslakói, ahinduizmus pedig India területén létrejött, őshonos vallás, szemben a hódítók, legfőképp a muszlimok és keresztények , külföldi" vallásaival. Amennyiben ez az elmélet elfogadottá válna, a hindukat nem lehetne azzal vádolni, hogy ők is a muszlimokhoz, vagy keresztényekhez hasonlóan hódító kultúrával rendelkeznének. Ezt az elméletet nyelvészek, régészek és vallástudósok is egyöntetűen cáfolják, de például a Mohenjo Daro ([Möhendzsö Därö], 2016, rend.: Ashutosh Gowariker) című film mégis kész tényként kezeli. 95
