OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN tartani a nyugati és indiai közönség elvárásai közötti különbségeket. Indiában a tévénézők legnagyobb része nem az amerikai, európai vagy akár Indiában gyártott, angol nyelvű produkciókra kíváncsi. A televízió nézői elsősorban továbbra is a háztartásbeli nők, akik jellemzően nem tudnak jól angolul, vagy legalábbis szívesebben néznek hindi vagy regionális nyelvű tartalmakat, mint nem indiai gyártmányú vagy nyelvű sorozatokat és filmeket (Bookwala 2018). A fordulatos, szerelmi szálakkal és bosszúval teli történet és a népi hiedelmekre épülő természetfeletti elemek mind a városi, mind pedig a vidéki közönséget megragadták, bár a televíziós sorozatok nézői elsősorban nők közül kerültek ki (Bansal 2016). A hindu mitológia egyéb negatív alakjai, úgymint a hulladémon és az ártó szellemek inkább a hagyományosabb horrorkontextusban jelennek meg. A hulladémon, vagyis szanszkritul vétála, modern hindi alakjában pedig bétál, egy olyan démon, aki elsősorban a halottégetők területén fordul elő, vérrel és emberi hússal táplálkozik, és nagy előszeretettel szállja meg a holttesteket. A pisácsa, vagyis ártó szándékú démoni lény bár rendelkezik saját testtel, képes láthatatlanná válni vagy megszállni más testét is, gyakran okoz betegségeket. Ezek az alakok bár komoly mitológiai háttérrel rendelkeznek Dél-Ázsia különböző régióiban és vallásaiban, a horrorfilmek műfajában általában leegyszerűsítve, egyfajta földöntúli, fenyegető entitásként jelennek meg. A hulladémon több sorozat keretében is megjelent a képernyőn. A Ramanad Sagar-féle Ramayana sikerét kôvetéen készült el a Vikram Aur Betaal ([Vikram aur Betäl], „Vikram &s a hullademon”, 1985, rend.: Ramanand Sagar) cimü sorozat, amely a Hulladémon huszonöt meséje című szanszkrit mesegyűjtemény történeteit dolgozta föl. A Hulladémon kerettörténetét Vikramáditja király és a hulladémon beszélgetései adják, melynek során a hulladémon feladványokat ad a királynak, akinek meg kell válaszolnia a történetek során feltett találós kérdéseket. Míg az 1985-ös sorozat a szanszkrit meséket dolgozta fel, a2020-as Betaal ([Betäl], rend. Patrick Graham és Nikhil Mahajan) című netflixes sorozat már csupán nevében kötődött a hulladémonhoz. A Betadl egy történelmi szálakat felvonultató zombisorozat, amelynek középpontjában a hulladémon erejét kihasználó élőhalott brit gyarmatosító katonatiszt áll, akit eddig a törzsi területeken élők varázslata tartott kordában, azonban a törzsi területek ásványkincseire törő kapitalizmus szabadjára enged. A hulladémon tehátitt eltávolodik az eredeti történettől, sokkal inkább egy általános túlvilági negatív figurát szimbolizál. Hasonlóképp jelenik meg a pisácsa is aképernyőn. Az It Lives Inside (2023, rend.: Bishal Dutta) című film az indiai diaszpóra kontextusában jeleníti meg a pisácsát, aki ebben a filmben lélek- és húsevő szörny. A főszereplő, Sam indiai származású amerikai család gyermeke, aki próbálja magát eltávolítani kulturális örökségétől a könnyebb beilleszkedés érdekében, azonban kénytelen újra kapcsolódni gyökereihez annakérdekében, hogy a hindu mitológiából származó szörnnyel fel tudja venni a harcot. A film címe így nemcsak a szörnyre, de a kulturális háttérre is vonatkozik: a bevándorló közösségek kultúravesztését megbosszuló szörny azt szimbolizálja, hogy az örökség is az emberben él, szándéktól függetlenül (Crump 2023). 80