Seite 64 [64]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN elkényeztetett, gazdag fiatal férfinek és szomszédjának, a bájos, ámde szerényebb körülmények közül származó Párónak a tragikus szerelmi történetét meséli el. Dévdász és Páró gyermekkorukban legjobb barátok voltak, mígnem Dévdász külföldre nem ment tanulni. Mire visszatér a faluba, már kifinomult úriemberré, Páró pedig kivételes szépségű fiatal nővé cseperedett, így szinte természetes, hogy egymásba szeretnek. Dévdász családja rossz szemmel nézi a kapcsolatot nemcsak a vagyoni, de társadalmi különbségek miatt is, különös tekintettel arra, hogy Páró édesanyja kurtizánok leszármazottja. Dévdász családja így nyilvánosan megalázza Páró családját azzal, hogy elutasítják a frigyet. Dévdász sértetten elhagyja a szülői házat, és egy bordélyházban keres vigasztalódást, Párót pedig szülei férjhez adják egy idősebb és gazdagabb férfihez, aki csupán reprezentatív feladatokat is ellátó házvezetőnőként számít rá. Annak ellenére, hogy a bordélyban Dévdásznak nagy szeretettel viseli gondját Csandramukhíi, az aranyszívű kurtizán, Dévdász egyre mélyebbre süllyed az alkoholizmusba, amely végül a vesztét is okozza. Utolsó útja Páró házához vezet és Páró férjének küszöbén éri a halál, anélkül, hogy utoljára találkozhattak volna. A film első felében még van remény arra, hogy a társadalmi különbségek ellenére Páró és Dévdasz szerelme beteljestilhessen, és a Radha—Krisna dal pontosan abban a pillanatban hangzik el, amikor a szerelmesek még elhiszik, hogy van számukra jövő. Azonban mindeközben a nézők számára világossá válik, hogy Dévdász és Páró valójában családi ármány áldozatává váltak, és nem lehetnek egymáséi. A Morey Piya című dalkét párhuzamos tér- és idősíkon játszódik, amelyet azonban összeköt a Rádhá-Krisna szál és a történetmesélési hagyomány ábrázolása. Az egyik síkon Páró és Dévdász évődnek egymással, pontosan úgy, ahogy a legendák alapján Rádhá és Krisna tették azt. Ugyan a film a 20. század elején játszódik, de időben és térben is máshová repíti a főhősöket. A dal éjszaka, egy folyó partján, a természet ölén játszódik, távol a társadalom és család figyelő tekintetétől. Itt Párónak és Dévdásznak nem kell az illemmel foglalkoznia, mi több, Krisna és Rádhá bőrébe bújva olyan érzéseknek is hangot adhatnak, amelyre egyébként nem lenne lehetőségük. A társadalomtól és a valóságtól való elszakadást a videó bukolikus hangulata is hangsúlyozza, amely élesen elkülönül a film 20. századi eleji, felső középosztálybeli miliőjétől. Páró és Dévdász éjszaka, az ezüstös fényben fürdő folyó partján találkoznak. Páró finom selyem szárít és dús ékszereket visel, fején vizeskorsókat egyensúlyoz, Dévdász pedig a folyó túlpartjáról, a bokrok rejtekéből figyeli, ahogy Páró kecsesen vizet merít. Valójában a dal allegorikus jellegét már a kezdő jelenet is megalapozza, hiszen felettébb valószerűtlen, hogy a felső középosztálybeli Párónak ilyen jellegű házimunkát kelljen végeznie, ráadásul éjszaka. A dal beillesztésének célja egyértelműen az tehát, hogy a nézők képzeletébe idézze a Rádhá-Krisna-mítosz szimbólumrendszerét. Már maga a dal helyszíne is jelentőségteljes: Páró és Dévdász vízzel játszadoznak, amely gyakori eleme a Krisna-mitológiának is. Mint már említettem, Krisna nagy előszeretettel fröcskölte a gópíkat, de a tehenészlányok is gyakran próbálták vízzel lehűteni a túlfűtött Krisnát. A mitológiai asszociációkon kívül a 62
