Oldal 60 [60]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN sokkal több mindent megengedhetnek maguknak a résztvevők, mint egyébként, legyen szó nemek közötti kapcsolatról vagy illegális szerek fogyasztásáról. Krisna, Rádhá és a gópík játékos évődése megannyi szépirodalmi és népköltészeti alkotás középpontjában állnak, elsősorban a bhakti mozgalom terjedésének köszönhetően. A bhakti a választottistenséggel ápolt személyes kapcsolatot helyezi a vallásgyakorlás középpontjába, amelynek kulcseleme az odaadó szeretet. Mivel ez lehet gyermeki odaadás, de romantikus szerelem és eksztatikus rajongás is (Dwyer 2006: 67-68), ezért a bhakti keretében elsősorban Krisnának a kisgyermek és a csábító fiatalember megjelenési formái kerültek előtérbe. A szépirodalom és a népköltészet is nagy előszeretettel nyúlt a Krisna gyermek- és ifjúkorát feldolgozó legendakincshez, és cserébe az irodalom is megtermékenyítőleg hatott a népköltészetre és később a populáris kultúrára is. A két legjelentősebb szerző, akiket Krisnával kapcsolatban említeni szokás, Szúrdász és Mírá báí. Eltérő témájuk mellett közös a két szerzőben és művészetükben, hogy az istennel való kapcsolatukat emberi érzelmek és kapcsolatok dimenziójában határozták meg. A találkozás öröméről, az elválás fájdalmáról és az újbóli találkozás reményéről írtak (Booth 2000: 131), az egyesülés iránti vágyakozást pedig abból eredeztették, hogy az ember lelke az isteni lényeggel akar összeolvadni (Pauwels 2010: 9). Szúrdász, a 16. századi vak költő elsősorban Krisna gyermekkorát dolgozta fel Szúrszágar című verseskötetében (Pauwels 2010:9). Mírá báí ezzel szemben Krisna 58
