Page 54 [54]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN hosszú évadokon keresztül futnak különböző indiai televíziós csatornákon, az eposz ezen feldolgozása kevésbé váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valószínűleg azért, mert túlságosan követte a szappanoperák és a filmek vizuális nyelvezetét, és a feldolgozás meglehetős hasonlóságot mutatott Ekta Kapoor egyéb sorozataival, amelyek általában az anyós-meny konfliktus különböző aspektusait tárgyalják. Ez visszás érzést váltott ki a nézőkben, akik spirituálisabb és emelkedettebb élményre vágytak. Különösen sok kritikát kapott a sorozat azért, mert nem egy , autentikus" verzióját készítette ela Mahábháratának, hanem a díszletekben és jelmezekben is a nyugati kosztümös filmeket, például a Tróját (2004, rend.: Wolfgang Petersen) másolta (Roy 2008). A Mahábháratából jóval kevesebb filmes feldolgozás készült. A Mahábhárata egyetlen, direkt filmes adaptációja így Peter Brooks angol rendező 1989-es produkciója, amely azonban az indiai közönség körében nem lett népszerű. Feltételezhetőleg azért, mert a rendező a történet kultúrákon átívelő, morális aspektusaira koncentrált, és így figyelmen kívül hagyta az indiai konvenciókat, amelyeket pedig az ilyen nagy kulturális jelentőséggel rendelkező történet ábrázolásánál elvárt volna a közönség. Különösen elidegenítő hatással bírt, hogy a szereplőgárdát is nemzetközi mezőnyből állította össze. A kulcsszereplők főként európaiak voltak, de a mellékszerepekben is túlnyomórészt afrikai, illetve ázsiai színészek tűntek föl, indiaiak szinte meg sem jelentek, ezért a vallásos megtekintési élmény, amely a Ramayana, illetve B.R. Chopra Mahabharatája esetében olyan fontos volt, egyáltalán nem volt jelen. 35 Érdekes megjegyezni, hogy az autenticitás itt elsősorban az 1988-as Mahabharataval kapcsolatban értendő, vagyis a régi sorozat itt is kialakított egy olyan formanyelvet, amelyhez a későbbi feldolgozásokat mérik. Amint azt a fentebbiekben láthattuk, fontos kérdéskör a feldolgozások tekintetében a modernitás és autenticitás kérdése. Hisz míg a Ramayana azért lett népszerű, mert modern köntösben mutatta be a klasszikus eposzt, a Mahabharata pont, hogy túl modernnek számított és túlságosan nyugatiasnak. Feltételezhetjük tehát, hogy létrejött egyfajta közmegegyezés a közízlésben, hogy mi számít még elfogadhatónak. A külföldi rendező által, külföldi szereplőkkel forgatott Mahabharata-film pedig teljesen kívül esik ezeken a konvenciókon. 36 52
