Seite 51 [51]
OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN hírt vigyenek arról, hogy mielőtt India (Bhárat) bármelyik lányára kezet emelne egy férfi, akkor tudja, hogy milyen bosszúra számíthat. Feminista nézőpontból is elég sok problémát felvet ez az atyáskodó álláspont, azonban sokkal érdekesebb a történelmi anakronizmus okán, ugyanis India/Bhárat mint társadalmi-politikai egység ekkor még nem is létezett, tehát ez egyértelműen a mai közönségnek címzett kiszólás. Rághav és a jelen politikai irányzatainak kapcsolatát hangsúlyozandó, ezt követően megemlíti a sáfrányszínű zászlót is, amelyet az ellenség szívébe kell szúrni. A sáfrányos zászló mint a harcos hinduizmus szimbóluma gyakran megjelenik a kormánypárt retorikájában, azonban ebben a kontextusban azért is különösen érdekes, mert egyenlőségjelet tesz a hindu vallás szimbolikája és a moralitás közé - annak ellenére, hogy az ellenfél is elkötelezett Siva-hívő, ? tehát szintén hindu. Így a film készítésének és fogadtatásának kontextusais érdekes lehet filmtörténeti szempontból. Egyrészről a filmbe befektetett tőke nagysága, illetve a filmet övező figyelem is amellett tanúskodnak, hogy a Rámájana továbbra is aktuális és fontos része a közbeszédnek, különösen a politikai hinduizmus által átjárt légkörben. Viszont megfigyelhetjük aztis, hogy a hindutva ideológiája által teremtett légkört kiszolgálni kívánó filmkészítők mennyire borotvaélen táncolnak. Olybá tűnik, hogy az eposzokhoz csak az nyúlhat hozzá, akit erre a politikai elit felhatalmaz, különben kénytelenek elviselni a politikai támadásokat, bojkottokat és akár életveszélyes fenyegetéseket is — ahogy ezt a Sita Sings the Blues vagy a Fire című film esetében is láttuk. Kifejezetten érdekes a film fogadtatását ebben a kontextusban is megvizsgálni, ugyanis bár a filmkészítők mindent megtettek annak érdekében, hogy a kurrens politikai ízlésnek megfelelően készítsék el a filmet, valójában kifejezetten rosszul jöttek ki a helyzetből. Az anyagi veszteségen túl személyes félelmek is felmerültek, Manoj Muntashir Shukla dramaturg például már az életét féltette a rengeteg fenyegetés hatására, és védelmet kért és kapott a mumbai rendőrségtől (Khuranna 2023). Továbbá pedig abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy az Adipurush megerősítette a Ramanand Sagar-féle Rámájana-feldolgozás kanonikus jellegét, ugyanis a kritikák nagy része ehhez hasonlította, és azt sérelmezte, hogy nem sikerült megütnie a Ramayana ältal felállított mércét. Tovább erősítette a parhuzamot, hogy a Ramayana-sorozat színészeit, illetve Ramanand Sagar rendező fiát is megszólították az ügyben, és mindannyian elítélően nyilatkoztak a filmről (Indian Express 2022). Az Adipurush tehát bár az eposz hagyományos megközelítését igyekezett a legmodernebb technológia és a nyugati filmes műfajok, elsősorban a fantasy elemeivel vegyíteni, aközönség körében nem vált sikeressé. Ettől függetlenül érdemes foglalkozni ezzel a próbálkozással, elsősorban a film tágabb kontextusát figyelembe véve. Kiemelhetjük azért, mert a dél-indiai filmiparra jellemző történelmi kalandfilmek műfaját igyekezett hasonlóan monumentális látványvilággal a hindi ” Ennek ékes bizonyítéka, hogy néhány jelenettel korábban még arról volt szó, hogy amíg Sivának szánt áldozatát nem mutatja be Lankés, addig nem fog semmilyen más tevékenységbe belefogni, tehát megtámadni is ekkor érdemes. 49
