Page 50 [50]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN tilakot figyelhetjük meg, megjelenésében elsősorban a történelmi filmek muszlim antihőseire emlékeztet. Ezt megerősíti az a film történetéhez képest külsődleges tényező, hogy a szerepet játszó színész, a muszlim származású színész Saif Ali Khan gyakran játszik negatív karaktereket. Erre lehet példa a rendező előző történelmi filmje, a Tanhaji ([Tänhädzsi], 2020, rend.: Om Raut) cimü eposz is, amelyet a későbbiekben részletesen tárgyalunk. Lankés külsejében tehát a muszlim gonosz archetípusát testesíti meg. Ráadásul a fenyegető jellegétkihangsúlyozandó a vizuális eftekteknek köszönhetően jóval magasabb is, mint mindenki más a filmben, vagyis még Raghav folé is magasodik. Időnként különböző személyiségekkel rendelkező kilenc feje is megjelenik, amelyek egyre szörnyűbb tettekre sarkallják. Lankés így minden elemében a mindig igazságos Rághav ellenpólusa. Ennek megfelelően Rághav és Rávan világa vizuálisan is eltér egymástól. Míg Rághav erdejében örök, szemkápráztató naplemente honol, a CGI teremtette dús természet az Avatar (2009, rend.: James Cameron) Na avi törzsének bolygójára emlékeztet, addig Rávana egy szürke, gránitból épült városban lakik, amelyből láthatólag mind a növény-, mind az állatvilág hiányzik. Közös azonban mind a pozitív, mind a negatív szereplők világában, hogy fő jellemzője amonumentalitás. Rághav erdeje túlburjánzik: szemkápráztató szentjánosbogarak, flamingók és gyönyörű virágok borítják, míg Lankés gránitvárosa az égig ér, seregei végeláthatatlanok, templomai pedig hatalmasak és fenyegetőek. Ennek ellenére a film látványvilága igen sajátos, ugyanis a helyszínek és mellékszereplők megannyi, nyugati populáris kultúrából ismerős elemre hasonlítanak. A már említett Naavi bolygón kívül észrevehetjük, hogy Rávan húsevő, denevérfejű särkänyon utazik, amelya Trönok harcät (2011, rend.: David Benioff) idezi, Dzsänaki és Raghav barlangjat a Harry Potter-filmekre (2004, rend.: Alfonso Cuarön) emlékeztető dementorszerű lények támadják meg. Rávan birodalma a Gyűrűk ura (2001, rend.: Peter Jackson) Vasudvard részére, katonái orkokra, míg a vánarák, Hanumán majomszerű népének tagjai a Majmok bolygója (2011, rend.: Rupert Wyatt) majmaira hasonlítanak. Ezenkívül pedig végigvonul a filmen egyfajta túlzó esztétika is, amely szándéka szerint a történet és a szereplők rendkívüliségét hangsúlyozza, de a valóságban művi hatást kelt. A főszereplők is inkább tünnek számítógép által generáltnak, mint valós emberek által játszott alakoknak, amely összességében egy furcsa, elidegenítő hatást okoz. Nem meglepő módon a film nyelvezete és a párbeszédek mellett a nyugati popkultúra által inspirált vizuális elemek kapták a legtöbb kritikát és indítottak el egy komolyabb párbeszédet az indiai filmes világban a vizuális effektek megfelelő felhasználásáról. A filmben a vizuális effekteken túl egyéb kortárs elemek is megjelennek, különösen a politikai hinduizmusra reflektálva, az Adipurush ugyanis kifejezetten a hindutva ízlésvilágának megfelelően igyekezett bemutatni a történetet. A film zenéjének nagy részét bhadzsanok vagy egyéb vallásos ihletésű dalok teszik ki. Továbbá a hindutva ideológia direkt módon is megjelenik a filmben, hisz Rághav a végső összecsapás előtt arról tart beszédet, hogy azért kell harcolniuk, hogy majd később is az ő történetüket meséljék az elkövetkező generációk, illetve, hogy 48
