Oldal 44 [44]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN így egy személyben testesíti meg a jó és rossz erőit is, amelyet tovább hangsúlyoz az, hogy nehéz döntések meghozatalakor, példaul Ragini megölése vagy életben hagyása kapcsán skizofrén párbeszédeket folytat magában. A természetfeletti elemeket nélkülöző Raavanban ez a belső dialógus helyettesíti a más filmekben, például a később tárgyalandó Adipurushban a vizuális effektusok révén ténylegesen megjelenő tíz fejet, amelyek eltérő álláspontokat képviselnek. Mindennek fényében kevéssé meglepő, hogy a történet Rámája, vagyis Dév szinten nem az eszak-indiai Rämäjanäk feddhetetlen ällamferfijät testesiti meg. Dévről a film során kiderül, hogy nem a felesége iránti szerelem vezérelte tetteit, hanem csupán Bírá legyőzésére koncentrált. Miután Bírának köszönhetően visszakapja Ráginít, először hazugságvizsgálós vizsgálatnak veti alá feleségét, majd azt hazudja neki, hogy Bírá állítása szerint viszonyuk is kialakult fogsága alatt. Mikor a felháborodott Ráginíi Bírá keresésére indul, akaratlanul is nyomára vezeti Dévet, aki kíméletlenül leszámol ellenfelével. Dév tehát ezzel ugyanúgy a bosszú eszközeként használta fel Ráginít, és figyelmen kívül hagyta érzéseit. A film így sok feminista kritikushoz hasonlóan azt sugallja, hogy annak ellenére, hogy Ráma az ideális férfi és az ideális uralkodó, attól igen messze áll, hogy az ideális férj is ő legyen. Dév jellemére ezen kívül Bírá húgának bántalmazása is árnyékot vet, amelyben bár ő maga nem vett részt aktívan, de hallgatólagos beleegyezése nélkül nem történhetett volna meg. A Dév által megjelenített Ráma tehát rideg és számító személyiség, aki saját céljai érdekében bárkit feláldoz. Ugyanakkor Dév viselkedése nemírható csupán az egyéni jellemhibák számlájára, ugyanis tágabb társadalmi konfliktusok is vannak a Dév-Bírá szembenállás hátterében: a törzsi társadalom és a magas kasztbeli állami tisztségviselők problémás viszonya. Számtalan tragikus eset bizonyítja azt, hogy a törzsi etnikai háttérből származó nők gyakran esnek szexuális erőszak áldozatául, sokszor felső kasztbeli elkövetők által, így a Raavan ezen eleme valós társadalmi problémákból merít inspirációt (Pillai 2020: 167). A film társadalmi-politikai mondanivalója tehát elsősorban a Ráma-Rávana hatalmi centrumok szembenállásával kapcsolatos, bár nem kifejezetten egy észak-dél ellentét keretében, hanem sokkal inkább centrum-periferia, &s magas-alacsony kaszt szintjen. Birä az alacsony társadalmi állású, de önérzetes, igazságos törzsi társadalmat képviseli, Dév pedig a csak saját céljaira fókuszáló, tágabb kontextust figyelmen kívül hagyó végrehajtó szerepét tölti be. Ebben az ábrázolásmódban megjelenik a természeti népek idealizált ártatlansága, a civilizáció romlottságával szemben ellenállása is, azonban egyes értelmezések szerint valós politikai állásfoglalást is jelent anaxalita”° mozgalom törekvései mellett (Basole 2010: 25). A film a Rámájana jólbevett fekete-fehér morális univerzumát kérdőjelezi meg azzal, hogy a központi vált (Ihe Telegraph 2010), amelyben akár a Rámájana eltérő értelmezésének hagyománya, akár a déli szupersztárok megjelenése is fontos lehetett. 5 A naxalita mozgalom egy lazán összefüggő, maoista ideológiát valló törzsi félkatonai mozgalmat takar, amely a központi állammal szemben igyekszik megvédeni az őslakosok földjeit és jogait. Elsősorban Kelet-Indiában vannak jelen, Orisha, Bengál és Cshattíszgarh tagállamban. 42
