Oldal 43 [43]
OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN sokkal inkább a küzdelem emberi oldalára helyezte a hangsúlyt, sőt: Rávanát és a ráksaszákat sem egyértelműen gonoszként ábrázolta. (Seely 2003: 50). Hasonló koncepció mentén értelmezte az eposzt E.V. Ramasamy (1879-1973) vagy másként a Periyar néven ismert tamil író és politikus is, aki az észak-indiai bráhmana dominanciával küzdő dél-indiai dravida nacionalizmus egyik legjelentősebb alakja volt. Az ő értelmezése szintén korának terméke volt, ugyanis a függetlenség elnyerését követően Dél-Indiában komoly bráhmana- és hindí-ellenes mozgalmak zajlottak, amelyek az Indiai Unió felbomlásával fenyegettek. Periyart elsősorban a Rámájana kultúrföldrajzi aspektusa ragadta meg: az, hogy Ráma észak-indiai herceg, aki a délen élő ráksaszák leigázásával szerzett magának hírnevet, számára az évszázados északi igát és a sötétebb bőrű, őslakos dél-indiaiak démonizálását szimbolizálta. Periyar azzal érvelt, hogy Ráma hercegisteni szintre való emelése valójában azt a célt szolgálta, hogy a dravidák önbizalmát elvegyék, és tovább erősítsék az északi bráhmanák Indián belüli dominanciáját. Magát Ráma herceget se istenségnek, se követendő példának nem tartotta, és úgy vélte, hatalomvágya és a nők iránti tiszteletének a hiánya, amely többek között Szítá eltaszításához is vezetett, azokat az észak-indiai felső kasztbeli attitűdöket tükrözi, amelyek eltorzítják az indiai társadalmat. Rávanában ezzel szemben a dél-indiai kultúra megtestesítőjét látta, akit csupán az észak-indiaiak torz világképe ábrázolt démonként, annak érdekében, hogy a kultúrharc minden szintjén legyőzhessék a dravidákat (Richman 1991: 187). A dél-indiai nézőpontnak megfelelően a tamil és telugu filmek is gyakran ennek megfelelő narratívát alkalmaztak, Ráma feljebbvalóságát kérdőjelezték meg és Rávana jó tulajdonságait is hangsúlyozták. Különösen a tamil filmiparban gyakori Rávana mint művészi víná-játékos és államférfi ábrázolása. Ezekben a filmekben nem ritka az sem, hogy Laksmana, Ráma öccse felkeresi a haldokló Rávanát, hogy leckéket vegyen tőle uralkodásból. Szítá elrablása során tanúsított negatív tulajdonságát ellensúlyozza műveltsége, Siva iránti odaadó tisztelete és művészi tehetsége. A Súrpanakhá iránti szeretetből Ráma ellen felkerekedő Rávana szintén ezekben a filmekben jellemző (Prahlad 2021: 10).?? A Raavan esetében tehát Rávana viszonylag pozitív színben való feltüntetését érdemes a rendező, Mani Ratnam tamil származásának és a dél-indiai kultúrpolitikai hagyomány kontextusában is szemlélni, amelyet alátámaszt a hindí és tamil nyelvű filmváltozatok közötti különbség is: a tamil dalszövegek Bírá érdemeit dicsérik, és egy esetben még Ráma alakjával is összemossák (Castro 2021: 51). Birä 33 Súrpanakhá áldozatként és nem erkölcstelen csábítóként való bemutatása pedig egyre gyakoribb a modern Rámájana-értelmezésekbenis, amelynek oka feltételezhetően az erőszakos bűncselekmények női áldozataival való egyre nagyobb társadalmi szolidaritás (Pillai 2020: 172). Érdemes megemlíteni a film fogadtatásának regionális eltéréseit is. A két nyelven és két szereposztással készült film nem vált különösebben sikeressé a hindíközönség körében, amelyben talan szerepet jatszhatott az is, hogy Ravana szerepét Abhishek Bachchan, kevésbé népszerű színész játszotta, de feltételezhetjük, hogy az eposz revizionista ábrázolásmódja is közreműködhetett ebben. A tamil verzió ezzel ellentétben anyagi és kritikai értelemben is sikeressé 24 41
