Page 42 [42]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN Bírá, a történet Rávanájának alakja kifejezetten árnyalt, és nehezen helyezhető el ajó és rossz kizárólagos kategóriáiban. Egyrészt kegyetlen, törvényt nem tisztelő bandavezérként ismerjük meg, aki gyakran nyúl erőszakhoz céljai megvalósítása érdekében. A film elején még Ráginítis képes volna megölni, pedig halála csupán a bosszú eszközét jelentette volna számára. Azonban a film során megismerjük Bírá másik oldalát is: kiderül, hogy a központi állam által cserbenhagyott törzsi területeken ő és a bandája alkotják az egyetlen ütőképes erőt, akik segíteni tudnak (és akarnak) a helyi lakosokon. A törzs tagjai félik Bírát, de szeretik is, hálásak azért a vezető szerepért, amit ő játszik. A film második felében pedig arra is fény derül, hogy mi áll a Dév-Bírá konfliktus hátterében. Megtudjuk, hogy a rendőrök betörtek Bírá húgának esküvőjére annak érdekében, hogy Bírát elkaphassák. A lövöldözésbe torkolló esküvő során Bírá súlyosan megsérült, húga pedig a rendőrök fogságába esett, akik csoportosan megerőszakolták őt. Bírá húga ezt követően öngyilkos lett, Bírá pedig kis híján eszét vesztette a fájdalomtól és bűntudattól, és elhatározta, hogy bosszút áll Déven. Ennek megvalósítását Rágini elrablása jelentené, azonban Rágini szépsége és bátorsága keresztülhúzza Bírá tervét és végül lassan beleszeret. A lehetőségekhez mérten tisztelettel bánik Ráginível és végül szabadon is engedi. Rágini és a néző is akkor értik meg igazán Bírá viselkedését, amikor fény derül tetteinek okára, a szerető fivér bosszújának indokára. Bár Rágini már a nagy leleplezés előtt is meglátta Bírá vezetői kvalitásait és tiszteletet váltott ki belőle az a gondoskodás, amit a törzs tagjai iránt tanúsított, azonban ez az a fordulópont, amely végképp megváltoztatja véleményét. Hasonlóképp, az epikus Rávana uralkodói erényei és testvéri szeretetének hangsúlyozása más Rámájana-feldolgozásokban is megjelent már. Az idők során készült revizionista irodalmi és filmes feldolgozások gyakran arra hívták fel a figyelmet, hogy a hindu kánon részévé vált recenzió korántsem az egyetlen létező értelmezési mód. Ezen kívül azt is hangsúlyozták, hogy a Ramcsariít-mánasz a létező tekintélyelvű hatalmi struktúrát fennmaradását segítette elő azzal, hogy erkölcsi példaként mutatta be az észak-indiai, felső kasztbeli, férfiideálként tisztelt Rámát és kasztalapú uralkodását. A 19. század közepén Michael Madhusudan Datta [Madhusudan Datta] bengali kélté irta meg a Méghnad badh kávja (, A Méghnad megöléséről szóló hősköltemény") című eposzt, amelynek főszereplője Méghnad, Rávana egyik fia volt.? Ebben a változatban Ráma nem tévedhetetlen istenségként és Ravana sem gonosz démonként jelent meg, igy Datta 2 Eza fajta nézőpont egyértelműen a 19. századi Bengál intellektuális környezetéből, a bengali reneszánsz áramlatából táplálkozott: az angolos műveltségű Datta a nyugati irodalom klaszszikusainak példáját követve írt, nagy előképei Homérosz Iliásza és Odüsszeiája, Vergilius Aeneasa, Dante Isteni színjátéka és John Milton Elveszett paradicsoma voltak, célja pedig az volt, hogy a nyugati eposzköltészet szintjére emelje a vernakuláris indiai eposzköltészetet is. Michael Madhusudan Datta, mint a neve is sugallja, áttért akereszténységre, ami szintén nagyban befolyásolta nézőpontját a Rámájanával kapcsolatban. 40
