Oldal 33 [33]
OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN bólábrázolt szereplők is a lehető legkevesebbet mozognak, ezért tulajdonképpen kimerevített jelenetek sorának tűnnek ezek az epizódok. Szítá és Ráma ekkor is a kor szépségideáljait szimbolizálják, a háttérzenét pedig hagyományos indiai hangszerek, mint például a szitár és a tablá szolgáltatják. Habár első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezek a jelenetek követik leginkább a Rámájana történetmesélési és ábrázolási hagyományát, valójában görbe tükröt is tartanak a szanszkrit és óhindí epikus hagyománynak. Jó példa a szanszkrit irodalmi toposzok kifigurázására az a jelenet, amikor Rávana húga azzal igyekszik rábeszélni Rávanát Szítá elrablására, hogy Szítá szépségét dicséri. Súrpanakhá a klasszikus indiai irodalmi hagyományoknak megfelelően Szítá arcát, szemét, keblét és lábát is lótuszhoz hasonlítja, mire Paley ténylegesen lótuszokat montíroz Szítá különböző testrészeire, így hangsúlyozva az irodalmi nyelvezet és a valóság közötti kognitív szakadékot (Chanda 2011: 4). A vizuális világ negyedik rétegét a film címét is adó dalbetétek képezik, amelyek az indiai filmek hagyományát követve összekötő szerepet játszanak a különböző szakaszai között. Ezek a dalok Szítá szempontjából reflektálnak a különböző eseményekre, illetve Szítá érzelmeit jelenítik meg, vagyis betöltik azt a tátongó űrt, amelynek megléte a feminista olvasatok szerint igen problematikus. A dalbetétekhez a zenét Annette Hanshaw, az 1930-as években népszerű amerikai jazzénekesnő dalai szolgáltatják, amelyeket a bollywoodi filmek formuláját követve Szítá ad elő. Hanshaw keserédes dalai általában egy olyan férfihoz szólnak, aki csak kihasználja a nő kötődését a saját kényelme szolgálatában, amely Paley szerint találóan párhuzamba allithaté a Ramajanaval. A Sita Sings the Blues cim tehat nemcsak arra utal, hogy Szítá ténylegesen énekel a filmben, de az angol nyelvben a vágyódást és melankóliát szimbolizáló blues szónak ezt a jelentését is a nézők elméjébe idézi. 31
