Seite 31 [31]
OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN A kerettörténet az univerzum keletkezését mutatja be Visnu és Laksmi megidézésével. Az isteni alakok megjelenitése egyuttal a nagyobb narrativaban is elhelyezi Rámát és Szítát, ugyanis emlékezteti a nézőket arra, hogy az eposz főszereplői ezenistenségek megtestesülési formái. Ezek a képsorok a klasszikus kor művészeti tradícióit idézik: az animáció a hagyományos ikonográfiát mutatja be modern eszközökkel. Visnu a világóceánban lebegve az őskígyón pihen, köldökéből a világlótusz nő ki, amelyből Brahmá, és így a többi világ is született. A hátradólő Visnu kezében diszkosz és a csigakürt van, figyelmét teljesen lefoglalja a világ teremtése és fenntartása. A lótuszokkal ékített, mär-mär eltülzottan nöies Laksmi mindeközben a lábát masszírozza, de Visnu jól láthatólag ügyet sem vet rá. A kerettörténet klasszikus ikonográfiából merítő ábrázolásmódja. A kozmológiai keret bemutatását követően Szítá szenvedéstörténetét több síkon ismerjük meg, amelyeket audiovizuális elemek, például az eltérő narrátorok, zenei motívumok, illetve animációs stílusok is megkülönböztetnek egymástól. Az eposz fő történéseit három árnybáb meséli el, amelyek stilusukkal a Ramajana-hagyomany számtalan előadóművészeti hatására utalnak. Ezzel szemben akcentusuk nagyvárosi, feltételezhetőleg középosztálybeli, értelmiségi indiai beszélőket feltételez, ezzel hangsúlyozva a Rámájana napjainkig tartó kultúrtörténeti relevanciáját Indiában. A különböző bábnarrátorok azonban gyakran egymás szavába vágva vitatkoznak össze. Ez nemcsak állandó humorforrás a film során, de reflektál is a Rámájana hagyományozódásának módjára, hisz annak ellenére, hogy léteznek kanonikusnak tekinthető változatok, a szájhagyomány útján terjedő eposznak kis túlzással annyi változata létezik, ahány mesélője van. Ez többször megerősítést nyer az animációs film soránis, hisz annak ellenére, hogy a történet fősodrát illetően a narrátorok nagy vonalakban egyetértenek, előfordul, hogy kulcsfontosságú részletekre is eltérően emlékezhetnek, akárcsak az eposz különböző hagyományai eltérően őriznek bizonyos momentumokat. 29
