Oldal 28 [28]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN Ráma herceg történetét, amely a nézők szempontjából azt bizonyította be, hogy a Rámájana olyan univerzális értékeket tartalmaz, amelyek a modern indiai társadalom és a szélesebb világ számára is példát mutathat. Ennek különösen nagy jelentősége volt az 1980-as évek végén, amikor az ország épp jelentős gazdasági és társadalmi változásokon ment keresztül, és a társadalom nagy erőkkel kereste azt az identitást, amely az ezredfordulónis segíthetett volna eligazodni (Dwyer 2006: 53). Ez a világkép és a sorozat széles körű ismertsége tette lehetővé a hindutva politikai erői számára, hogy a későbbiekben a sorozatot egyfajta referenciapontként használják politikai kampányaik kialakítása során. Ez egyébként is illeszkedik a hindu jobboldal profiljába, ugyanis mivel a hindutvát alapvetően kulturális nacionalizmusként határozhatjuk meg, ezért a tömegkultúrának és a vizuális kultúrának nagy szerep jut az eszmék terjesztésében is. A hindutva ideológusai különösen szívesen merítenek inspirációt a populáris kultúra formakincséből és vizuális világából, hiszen egyik fő érvük a modernitás és a hagyomány dichotómiájára utal vissza, ugyanis szerintük Indiának olyan típusú jövőképre van szüksége, amelyet nem szennyez be a nyugati világ értékrendje. A Ramanand Sagar-féle Ramayana, amely egy velejéig indiai történetet mutatott be az akkori legmodernebb technológiával, pontosan ilyen volt, és a BJP ki is használta ezt a saját politikai céljainak támogatása érdekében. Ráma herceg alakja különösen fontos a hindutva ideológia szempontjából, ugyanis narratívájukban Ráma herceg uralkodása testesíti meg az aranykort, amikor a hagyománytisztelő uralkodó képes volt maradéktalanul betartatni a dharmát, az isteni törvényt, minden alattvalója elfogadta a kötelességeit és végrehajtotta azokat. A sorozatban Ráma egyértelműen tévedhetetlen istenségként és uralkodóként jelent meg, aki engedelmes népét az erkölcs útján vezeti. Saját megítélése szerint pedig a BJP is hasonló módon képzeli el az indiai politikum ideális helyzetét, tehát mindenképpen logikus volt felhasználni ezt a népszerű megjelenítést. Az ideálkép konkrét politikai célokra való felhasználásának lehetőségét az Ajódhjá-mozgalom támogatása teremtette meg a BJP számára az 1990-es évek elején. Ajódhjá város mint Ráma herceg szülővárosa az eposz különböző változataiban is megjelenik, de a legendás alak konkrét szülőhelyét csak a különböző 19. és 20. századi politikai mozgalmak igyekeztek beazonosítani. Bizonyos hindu szélsőjobboldali szervezetek szerint a Ráma szülőhelyén felállított templomot a 16. században lerombolták a muszlim hódítók, és a helyére a Bábri mecset néven ismert mecsetet építették. Az Ajódhjá-mozgalom célja tehát az ajédhjäi Râma-templom (üjra)felépitése, és ezzel a szent hely hinduk számára történő visszaszerzése volt, tágabb szimbolikus jelentősége pedig nyilvánvalóan a hindu vallás felsőbbrendűségének kifejezése és a muszlim közösségek megfélemlítése volt. Ez a célegybecsengett a BJP elképzeléseivel, és így a párt is beállt a mecset lerombolását és a helyén egy Ráma-templom építését szorgalmazó csoportok mögé. A párt vezetői, L.K. Advani vezetésével egész Indiát bejáró szekérfelvonulásra indult, melynek különböző állomásain beszédeket mondtak és igyekezték a hallgatóságot mozgósítani. Mozgalmukhoz felhasználták a sorozat népszerüségét is, és 26
