OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN latokat. Így a szövegkönyv élesen elkülönült a hétköznapok nyelvhasználatától és vallásos pátoszt sugároz, ezzel utalva a szanszkrit nyelv szintén fontos szerepére a hinduizmusban. A vallásos hangulatot tovább fokozta a sorozat zenei világa is: az epizódok fontos részét képezték a dalbetétek, amelyek a legnépszerűbb észak-indiai Rámájana-változatból, a Rámcsaritmánaszból származtak. A színészek is páratlan népszerűségre tettek szert, ám személyük összeforrt az altaluk jätszott istensegekkel.'” Ramanand Sagar neve pedig a mitológiai sorozatok szinonimájává vált, és még egy tucat hasonló témájú munkát készített (pl. Alif Laila, Shri Krishna, Luv aur Kush)."? Ugyan egyik sorozat sem érte el a Ramayana népszerűségét, Ramanand Sagar mégis legendás alakká vált egy ország tévénézői szämära is, es többször is hősöknek, istenségeknek, vagy jelentős politikusoknak dukáló felvonulás keretében vonulhatott be Ráma legendás városába, Ajódhjába (Sharma 2018). Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy Ramanand Sagar korábban a hindi filmiparban dolgozott, így tudta vegyíteni a hindí filmek formavilágát a jól ismert népi elbeszélésmódokkal, és ezt a modern technika eszközeivel volt képes megjeleníteni (Mankekar 1999: 189). Az, hogy a sorozat a legnépszerűbb hindu eposzt dolgozta fel, ráadásul a naptárművészet vizuális kultúrájából építkezett, az észak-indiai vallásos zene formakincséből merített, és a hindu vallásosság nyelvén szólt a nézőkhöz, azt eredményezte, hogy a nézők máshogy viszonyultak a sorozathoz, mint egy átlagos szappanoperához: sokan vallásos cselekedetnek fogták fel a sorozat megtekintését (Juluri 2013: 121). A sorozat univerzális népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a készítők kicsit változtattak a jól ismert történeten, és kihagyták azokat az elemeket, amelyek az 1990-es években morálisan ellentmondásosaknak számíthattak. Így a Ramayana története bár elsősorban az eposz megannyi változata közül a Tulszídász-féle Rámcsaritmánasz-változatot veszi alapul, kihagyta Ráma és Szítá kapcsolatának kritizált aspektusait, amely a modern kor nézőjében ellenérzést kelthettek volna, úgymint Szítá Ajódhjából való száműzését. Ezekkel a módosításokkal Ramanand Sagar tulajdonképpen egy új Rámájana-verziót is létrehozott amellett, hogy a tulszídászi mű ismertségét is tovább növelte. A sorozat így egyfajta közös valóságalapot is teremtett, hisz atömegmédia segítségével az eposz keletkezése óta először jutott el egy időben, ilyen széles rétegekhez a szereplőknek és az eseményeknek egy azonos fajta ábrázolásmódja. Fontos szerepet játszott a sorozat által prezentált világkép is, ugyanis a Ramanand Sagar-féle Ramayana India multjanak egy dicsőséges szeleteként mutatta be 2 Azanekdoták szerint a Ráma herceget játszó színésznek, Arun Govilnak még a dohányzásról is le kellett szoknia emiatt, ugyanis a közönség nem tudta elfogadni, hogy egy istenség ilyen káros szokásoknak hódoljon. Az összeolvadás hatására a színészek nemis kaptak más, későbbi produkciókban szerepet, azonban a politikai pályán mérsékelt sikereket elérhettek. A Szítát és Rávanát alakító színészek később parlamenti képviselők lettek a BJP szineiben (Sood 2020). A 2008-ban Ramanand Sagar fia, Anand Sagar is elkészitette el a Râmäjana üjabb televiziés feldolgozását, ezzel is jelezte, hogy a Sagar-csalad egyfajta monopoliumra tett szert a Ramajana televíziós adaptációi terén (Narain 2008). 13 25