Oldal 14 [14]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN jelentős hatással voltak a hétköznapi vallásgyakorlásra vagy a vallásnak a médiában betöltött szerepére és az ikonográfiai fejlődésre. A hinduizmus modern vizuális kultúrájának kialakulásában nagy befolyással bírt a nyomdatechnológia fejlődése és az ehhez kapcsolódó naptárművészet. A 19-20. század fordulóján több indiai nyomda vallásos, mitológiai tartalmú képek tömegnyomtatásába fogott. Az istenábrázolások sokszorosítása egyrészt egyfajta ikonográfiai standardizációhoz vezetett, ugyanis India-szerte hasonló módon kezdték el ábrázolni az istenségeket. Másrészt pedig ezek a standardizált ábrázolások szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé váltak, ugyanis bár általában kaszthoz és nemhez kötött az, hogy ki teheti be a lábát a templomba, de a sokszorosított képek birtoklásával kapcsolatban ez a tabu nem áll fenn, így azok is részesülhetnek a darsanban, akik hagyományosan nem vehettek ebben részt, például az alsóbb társadalmi rétegek, illetve a nők (Brosius 2005: 102). Az, hogy olcsó és széles körben elérhető nyomtatott istenábrázolások készültek, a darsan természetét is megváltoztatta, hiszen innentől fogva az istenségek könnyebben hozzáférhetőek és , hordozhatók" lettek. A híveknek többé már nem a templomokba kellett járni ahhoz, hogy az isten darsanjában részesülhessenek, hanem elegendő volt ezeket a hordozható képeket akár otthon, vagy útközben megtekinteniük. Hasonlóan fontos paradigmaváltást jelentett a mozgókép megjelenése. A film elterjedésével a darsan élménye alapvetően megváltozott: immáron az emberek nemcsak statikus szobor vagy kép formájában, hanem mozgóképen is viszontláthatták az isteneket. Az istenek filmes ábrázolása meglehetősen hosszú múltra tekint vissza, ugyanis az indiai mozi története lényegében egyidős az indiai mitológiai témájú filmgyärtässal. Dadasaheb Phalke [Dädäszäheb Phälke], az első indiai filmkészítő az 1910-es években látott egy Jézus életéről szóló filmet, amely arra inspirálta, hogy az indiai mitológia történeteit is filmre vigye. A film ekkoriban kifejezetten agyarmatosítók médiumának számított Indiában, és a külföldön készült filmeket csak egy szűk, elit réteg fogyasztotta. Phalke azonban karrierje során több mint száz hindu mitológiai témájú történetet vitt filmvászonra, amelyek ezt teljesen megváltoztatták. Mivel némafilmjeit a nemzeti angol helyett India vernakuláris nyelvein reklámozta, és gondoskodott arról, hogy művei a legtávolabbi falvakba is eljussanak, ezért sikerült egy új közönséget is kialakítania. Ezek a nézők egészen másként fogadták a filmeket, mint a nagyvárosi közönség. A kisvárosi és falusi nézők nem a nyugatias értelmiség sorából kerültek ki, így sokkal kevésbé kritikusan viszonyultak a vallásossághoz és a filmekhezis, és a hit szemszögéből közelítették meg a történeteket. Annak ellenére, hogy a későbbiekben a mitológiai filmek veszítettek a népszerűségükből, Phalke hozzájárulása elévülhetetlen, hisz nemcsak az indiai filmgyártás alapjait rakta le, de megalapozta a mozi és a formálódó indiai nemzettudat kapcsolatát is (Lutgendorf 2002: 12). A függetlenségi mozgalom idején gyakran mitológiai köntösbe öltöztetve jelentek meg a nemzeti egységet és függetlenséget hirdető allegóriák, a mozi, és különösen az indiai történelemről és vallásokról szóló filmek pedig idővel a nemzeti identitás építésének fontos elemévé váltak, amelyről a továbbiakban részletesen beszélünk. 12
