Page 159 [159]
OCR
V. KONKLÚZIÓK ÉS KITEKINTÉS: AUTENTIKUS ÉLET AZ INTERNETEN? ¢ 157 teket, hogy elgondolkozzunk rajtuk. Ezt a kemény munkát nem delegálhatjuk másoknak, ez a mi felelősségünk (Cass 1998). Mindez Cass (1998) szerint sem jelenti azt, hogy életünk minden egyes másodpercében autentikusságra-tulajdonképpeniségre kell törekednünk, hiszen a mindennapi élet döntően nem ilyen. Az internetes interakciók során sem kell folyton komolynak, elmélyültnek lennünk, nagyon is fontos szerepe van a kölcsönös viccelődésnek, ugratásnak, ahogyan az offline beszélgetések során is. Heideggerhez hasonlóan ugyanakkor Cass szerint is kellenek azok a pillanatok, amikor autentikusak vagyunk. Minél több ilyen pillanatunk van, annál jobb, mert ezek által tudjuk kibontakoztatni a bennünk rejlő lehetőségeket, ekkor lesz autentikus viszonyunk a jelenvalóléthez, s ekkor tárul fel létünk egyedisége. Cass tanulmánya 1998-as, tehát abban az időszakban jelent meg, amikor az internet még éppen csak elkezdte a széles körű terjedését a világban, amikor tehát még relatíve új volt sokak számára. Ez érződik a kérdésfeltevésén és javaslatain is: míg az általa felvetett szempontok relevánsak, nagy mértékben hiányzik az online világ társas aspektusa, vagy pusztán tiltásként jelenik meg (, ne fecsegj", , ne beszélj feleslegesen"), miközben az emberi interakciók igen nagy része ma mediatizált. A minimalista heideggeri keretben az online világ szociális aspektusaira vonatkozó autentikussággal kapcsolatban a korábban tárgyalt habermasi szellemiségű követelmények használhatók kiegészítésként. A maximalista kritériumokkal összefüggésben is jelentősek azok az erők, amelyek megnehezítik az autenticitást. Az élet hömpölygését a (késő) modernitás strukturális körülményei közt egyébként is nehéz koherens áramlásként, valahonnan valahova tartóként megélni, hiszen jó néhányan élnek bizonytalanságok közepette, kényszerülnek megszakítani az útjukat, s újrakezdeni egy másikat. Ez fokozottan érinti a legelesettebbeket, akik a társadalmi egyenlőtlenségek következtében gyakran esélyt sem kapnak az egységesként és értelemteliként megélt biográfiára. E szempontból az internet a maga végtelen lehetőségeivel könnyen lehet, hogy sokaknál felerősíti az autentikus élettel szemben ható tényezőket, mert könnyen hozzáférhető figyelemelterelések tárházát kínálja a felhasználóknak, ezzel is hozzájárulva az időtapasztalat fragmentarizálásához. Nem lehetetlen ugyanakkor az online szférát oly módon (is) használni, hogy az ember az identitása alapján keresi a lehetőségeket, informálódik, műveli magát, s közben az átlagosnál alacsonyabb szinten tartja a pusztán figyelemelterelő tevékenységeket (ezeket teljesen kizárni igen nehéz). De ez azt előfeltételezi, hogy a cselekvőnek legyen identitása és koherens élettörténeti narratívája, amelyek kialakulását azonban a társadalmi egyenlőtlenségek számos kirekesztett és hátrányos helyeztű csoport esetében megnehezítik vagy szinte ellehetetlenítik — az internet káros hatásait nem lehet anélkül kiküszöbölni, hogy ne szüntetnénk meg a kiszolgáltatott helyzetben élők szenvedéseit.
